Lers: Ebben a kis szsszenetben prblom elmagyarzni, mit rzek, mikor szerelmes vagyok. =)
- Krlek, magyarzd el, mit rzel az irnt a fi irnt! – krlelt desanym, br az utols kt szt gy ejtette ki, mintha valami olyasmit emlegetne, amit teljes szvbl gyll.
Az asztalnl ltnk, szemben egymssal. A narancssrga szn tert egyre jobban kezdett meggyrdni, ahogy szorongattam a fbl kszlt asztal szlt. Csak nztem magam el, egyszeren fogalmam sem volt, hogyan tudnm elmondani mit rzek irnta, hogy mennyire szeretem. Szavakkal lehetetlen lerni. Aztn hirtelen megakadt a szemem a konyhapulton lv ropis zacskn. Fellltam, s odavittem magamhoz, majd visszaltem, desanymmal szemben. Kibontottam a csomagot s kivettem belle egy ropit.
- Nzd, anyu. Mit ltsz? – krdeztem, s kicsit eltartottam magamtl a kezemben tartott trgyat, hogy knnyebben megszemllhesse.
- Egy ropit? – felelt krdssel, majd felhzta a szemldkt.
- Nem az a lnyeg hogy mi ez. Hanem az, hogy ez egy teljes egsz, sehol sincs megcsonktva, s mindene p. Ilyen vagyok n, amikor tudom, hogy velem van, tudom, hogy nem haragszik rm, s tudom, hogy minden rendben lesz, s nem fogom t elveszteni.
- Eddig rtem. s milyen vagy, mikor nincs veled?
Megfogtam a kezemben tartott ss, ehet plcikt, s egy egyszer mozdulattal ketttrtem. Letettem az asztalra az egyik felt, s rnztem desanymra, akin azt lttam, hogy az arcn rtetlensg tkrzdik. Elkezdtem a kezemben forgatni a ropi darabot.
- Ltod, anya? Ilyen vagyok, mikor tudom, hogy elveszthetem. Csak egy fl. A msik felem gy rzem, nla marad, s hogyha nem kapom t vissza, akkor soha tbb nem lehetek egy teljes egsz.
desanym csak meredt rm, nem tudta mire vlni a dolgot, aztn csak blintott, s azt hiszem vgre megrtette. Vgre valahra, hogy milyen fontos is nekem, hogy mennyire szeretem.
|