Alapból imádnám a pénteket, főleg a színjátszó miatt, de ez ma nagyon pocsék volt...

Reggel felkeltem, teljesen időben voltam, aztán valahogy sikerült úgy eltökölnöm az időt, hogy majdnem lekéstem a buszt. Ha nem lett volna akkora mázlim, hogy késik, akkor valószínűleg elkéstem volna a suliból.

Rövidített órák voltak, pontosabban rövidített szünetek. Mert az órák is, és a szünetek is 5 perccel lettek rövidebbek. Nos, azért valljuk be, hogy egy öt perces szünet alatt nagyjából semmit nem lehet elintézni. Az meg már teljesen mindegy, hogy negyven, vagy negyvenöt percig ülünk bent abban a rostély(sajátos káromkodás xD) teremben. Ráadásul felcserélték az ének és a földrajz óráinkat... Ének az első, földrajz meg az utolsó lett volna.
Egyébként azért voltak rövidített órák, mert az EU most Gödöllőn ülésezik, én meg Gödöllőre járok suliba, és valamiért az EU-sok nálunk esznek, és ma be kellett jönniük a sulinkba. Nagyon remek... tényleg -.-

És ez még nem minden. Ma Kata közölte, hogy nem jön színjátszóra, mert három hete terveznek egy másik barátnőjével valami pizsama partit, úgyhogy én sem mentem. Egyszerűen nem tudok addig magammal mit kezdeni Gödöllőn, hazabuszozni meg vissza pedig utálok. Ráadásul Kata nélkül nem is olyan igazi a színjátszókör. Persze, imádom, de ezek mellett úgy döntöttem, hogy nem megyek.

Amikor mentem haza vettem anyának ajándékot, mivel ma van a névnapja. Ez úton is boldog névnapot neki, és minden Ágnesnek! =)
Miután megvettem az ajándékot, elindultam a buszvég felé. Volt még időm, a busz egy órakkor érkezett, és akkor volt 12:40... Amint felértem az aluljáróból, láttam, hogy el van kerítve, teljes egészében a Művészetek Háza, és a kerítés mellett legalább egy 10-20 rendőr állt. Egy kicsit megijedtem, aztán csak mentem tovább a kerítés mentén. Tulajdonképpen majdnem teljes egészében meg kellett kerülnöm a Műv. Házat, és mire a buszhoz értem, az már elindult, de mivel ismer engem a buszsofőr, én meg integettem neki, megállt és felvett.

Amikor hazaértem, megebédeltem, aztán anya közölte, hogy teregessek ki egy adag ruhát. Na mondom, nagyon jó. Múlt héten is én teregettem, és elvileg úgy osztjuk fel, hogy egyik héten én teregetek, következőn nővérem, azutánin bátyám, de mivel tegnap én tanultam, mikor bátyám a mosogatógépből kipakolt (amit egyébként én szólás nélkül is bármikor megteszek, hogyha olyankor kerülök a mosogatógép közelébe, amikor éppen lejárt.), ezért nekem ma teregetnem kellett. Csak én érzem igazságtalannak?
Mikor ezt megjegyeztem anyának elkezdett nekem arról papolni, hogy ő mennyivel többet dolgozik mint mi. Kezdjük azzal, hogy nincs munkája, itthon van, csak a háztartási feladatokat látja el, aminek körülbelül a negyedét rám és a tesóimra bízza. Nekünk tanulni kell, egész délelőtt iskolában vagyunk, és én dolgozni is szoktam az órákon, meg oda is figyelek, nem úgy, mint egyesek. Aztán hazajövök, és nekiállhatok még itthon is tanulni. Ha összeadjuk a tanulással töltött óráim számát, biztosan jóval több fog kijönni, mint anya házimunkával töltött óráinak száma. Főleg, hogy csak hétvégén látom dolgozni, mert körülbelül minden elintéz délelőtt, utána pedig leül újságot olvasni, vagy telefonálni.
Ma például elmesélte, hogy wc-t takarított. Na de egész délelőtt? Mert főzni nem főzött, a tegnapi kaja van. Amikor hazajöttem, evett, és utána mondta, hogy teregessek ki, amiben segített nekem, most pedig ha jól érzékelik a szagló receptorok az orromban, akkor sütit süt.

Lényeg, hogy anyával megint sikerült összevesznünk, úgyhogy egy olyan három órája nem szólunk egymáshoz, de majd lenyugszik... Remélem.

Bocsánat a kis agymenésemért, de egyszerűen elegem van. Anyának nem lehet értelmesen érvelni, mert mindig megtalálja a kibúvókat, vagy gúnyosan beszólogat... idegesítő -.-" Na mindegy. Ha elolvastad, akkor írhatnál erről véleményt nekem, kíváncsi vagyok. :)