Ejj de rég írtam ide. Mai napom röviden: Kiosztotta a tanár a matekdogát, egy másik a töriesszét, anyanyelvi angol tz, hülyülés szünetekben, séta a Petőfi kertben, orosz, hazajöttem, és itt ülök. :D

Sziasztok, Hello mindenkinek, Cseva! :D

Ma reggel időben keltem fel, minden nagyon jól ment, még meg is tudtam reggelizni, és elértem a korábbi buszt. Annyira királynak éreztem magam így reggel. :)

Aztán második órában matekon kikaptunk egy dogát, az enyém hármas lett, amire nem vagyok büszke (igen, azért írom le...xD), de gondoltam mielőtt megosztanám egyik osztálytársam hülyeségét, leírom, hogy nekem hogyan sikerült a doga. Szóval osztálytársam azt írta a dolgozatban, hogy az érintőnégyszög azonos szárán fekvő két szög összege 180°C... xD Én meg így elgondolkodtam, hogy ha sátánista szertartásokhoz alkalmazza, és elégeti, akkor esetleg lehet róla szó.
Utána ezt szünetben elmeséltem Katának, akinek nem akart leesni. Elkezdte magyarázni, hogy 180 fokos szög létezik... úgyhogy Nórival szegényt kegyetlenül kinevettük. :D

Majd töriórán kikaptam egy esszét, amire 4+-t kaptam. Igazából én eddig azt hittem, hogy csak az Államokban osztályoznak így, de úgy tűnik ez nálunk is kezd bevett szokás lenni. Azt próbálta ezzel a tanár jelezni, hogy a négyes felső határát ütöttem meg... de legalább aztán egy történelemmel kapcsolatos játékra kaptam egy ötöst is, úgyhogy jegyek szempontjából egészen jól zárult a mai napom. :)

Töri után közvetlenül egy anyanyelvi angol óra következett, amin témazárót írtunk. Én nagyon sokat tanultam rá, éjszakába nyúlóan, tegnap este fél tizenkettőig a neten csináltam a feladatokat. (Mert tanárúr volt olyan rendes, hogy felpakolta őket a netre, és meg lehetett írni dolgozat szinten, és a gép le is osztályozta.) Tovább is gyakoroltam volna, csak anya elzavart aludni...
A dolgozat egyébként nagyon nehéz volt, annak ellenére, hogy tanultam rá. Rengeteg olyan dolog volt, amire egyszerűen nem tudtam válaszolni. Volt olyan is, ahol magyarul tudtam volna mit kéne írnom, de angolul sehogy sem jutott eszembe. Remélem azért meglesz belőle a hármas... *-*

Anyanyelvi angol után, volt egy sima angol órám, ahol olyan anyagot vettünk, amit már tavaly is egy csomószor átrágtunk, úgyhogy nem volt túlzottan izgalmas, de legalább hozzá tudtam szólni az órához.

Miután vége lett az óráimnak Kata kérdezte, hogy nem megyek-e el velük a Petőfi kertbe, mert Nóri fonalat akart venni magának. Úgyhogy Kata, Nóri, Anna, Szandi, Pisti és én elindultunk fonalért. Azonban Kata meglátott az egyik kirakatban egy mobildíszt, és be akart menni a boltba, de Nóri nem volt hajlandó bemenni vele, úgyhogy én ottmaradtam Katával, a többiek pedig mentek Nóiékkal.
Amikor pedig Nóriék után mentünk, az nagyon vicces volt. Bementünk az Aranyvirágcserépbe(ami egy kézműves bolt), és Kata azonnal letámadta az eladót, hogy: "Elment már a szőke lány?" :D Az eladó meg közölte, hogy ott nem is volt szőke lány, úgyhogy visszamentünk a suliba, Nóriék fent voltak az elsőn, ültek a lépcső melletti székeken, és elmondták, hogy amikor ők mentek, akkor még nem volt nyitva a bolt. (y) Úgyhogy ők visszamentek, mi pedig Katával mentünk oroszra.

Hát orosz előtt vicces volt, amikor elmentem bevizezni a krétát (Tanárnő szavajárása a "Vizezd be a krétát légyszíves.." xD és ez azt takarja magában, hogy bevizezem a szivacsot, és hozok krétát), és aztán visszatértem Kata köszönt nekem, mégpedig úgy, hogy "Cseva". Mert egyszerre akarta azt mondani, hogy csá, és szevasz, és valahogy ez lett belőle, úgyhogy ez egy újfajta köszönési forma.
Oroszon pedig Kata rajzolgatott, és félpercenként kérdezgette tőlem, hogy jó-e a rajza... bár ez szokása, úgyhogy meg sem lepődtem. Én meg nem nagyon figyeltem oda, és sikerült azt mondanom oroszul, hogy Debrecen Szibériában van. :D (Csak mert gondolom már mindenkit megölt a kíváncsiság, hogy miért is ez a cím...)

Orosz után elindultam a buszvég felé, Katával, mert ő arra lakik, úgyhogy tudtunk együtt menni, csak szegénykének egy hete kiment a bokája, és még mindig alig tud járni (Innen is jobbulást kívánok neki :)), úgyhogy elég lassan haladtunk, de szerencsére még pont elértem a buszomat és jöttem haza.

És a zárómondat: Ma rájöttem valamire. Mégpedig arra, hogy ha elhiszed, hogy vannak szárnyaid a szívedig tudsz repülni. :)

U.i.: Mostanság azért nem alkotok, mert egyrészt nem nagyon van ihletem, és beleestem egyfajta írói válságba, másrészt van egy megkezdett regényem, aminek már a második fejezetét írom, de még nem adtam neki címet, úgyhogy majd ha lesz címe, az is fel fog kerülni. :)