Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy ma megosztok veletek két dolgot, amiről eddig nem sok embernek beszéltem, mert elég nehéz volt kiadni magamból bárkinek is.

1. Éreztétek már úgy, hogy valami, vagy inkább valaki annyira eszeveszettül hiányzik, hogy legszívesebben odarohannál hozzá, és megölelnéd? Hogy azt kívánod bárcsak sose sétált volna ki az életedből? Én most pontosan ezt érzem.
B., akit két éve ismerek, és ez idő alatt nagyon jó barátom lett, magamra hagyott, mert egyszerűen képtelen volt elviselni a folyamatos nyafogásomat, és rossz kedvemet, ráadásul megszegtem egy ígéretet is. Ennek következtében egyszerűen eltűnt, mint a kámfor. Ez történt január elején. Január végén két napig beszéltem vele msn-en, aztán megint elege lett belőlem, és ismét eltűnt. Azóta maximum annyit hallottam felőle, hogy "igen, jól van."
Mondjuk időközben rájöttem, hogy valójában azért tűnt el, mert az akkori fájdalmam teljes mértékben felőrölt engem, és már nem voltam önmagam. Végig egyértelmű volt, hogy szeret engem, mint barátot, de azt az énemet aki akkor voltam, azt nem szerette, amit meg is tudok érteni. És most, hogy visszaszereztem a régi önmagam, egyre nehezebb elviselni a hiányát. Mivel nekünk olyan volt a kapcsolatunk, hogy én mindent megosztottam vele, ő engem meghallgatott, és ha tudott, segített is nekem, mindenben. Nem tudom, hogy mit tehetnék még, hogy újra elkezdjen beszélgetni velem, de iszonyatosan hiányzik.

2. A mai emberek már nem emberek, hanem állatok. Miért van az, hogyha valaki egy kicsit is más, mint a többiek, akkor már rögtön ki van közösítve? Hogyha valaki nem áll be a sorba, akkor az már hülye, csúnya, fogyatékos... és egyebek. Komolyan mondom, lassan ott fogunk tartani, hogy majd lesz egy vezér, és a csorda pedig megy utána. Aztán, hogyha valaki nem ért egyet a vezérrel, akkor az nekiugrik, mint valami állatcsordában. Egyszerűen nevetséges ez a mai helyzet. Én nem vagyok olyan, mint a többiek, semmilyen értelemben sem. Van saját egyéniségem, saját véleményem, amit ki is nyilvánítok ha kell. Általában ezekkel senkit nem akarok megbántani, néha mégis sikerül, pedig a célom nem ez. Próbálok hasznos tanácsokat adni az embereknek, hogy mit hogyan kéne csinálni, hogy mi miért van úgy, ahogy van. Sokszor én is ezt kutatom. Hogy miért? Miért rendeződünk lassan falkákba? Miért nem lehet az embernek saját véleménye? Miért kell olyannak lennie, mint a többiek? Miért nevetik/gúnyolják ki azt, aki egy kicsit is különbözik? Miért nevezik lúzernek? Miért akarják az emberek, hogy a világban mindenki ugyanolyan legyen, saját vélemény, egyéniség nélkül? Miért?

What if I say I'm not like the others?!

Mára ennyi voltam, köszönöm a figyelmet. =)
Emsi