Hello blogolvasó emberek,
Én még nem találkoztam veletek,
De annyit remélhetek,
Hogy szavaimat átérzitek...

Bocsánat, ez most csak úgy kikívánkozott belőlem. :D Szóval sziasztok! Ez egy újabb átlagos hétfőm leírása... velem soha nem történik semmi izgi, szóval ne is számítsatok izgalomra! *jó abban, hogy fenntartsa az érdeklődést az olvasókban* xD

Ma reggel alig bírtam felkelni. Valahogy a szemhéjaim ólomsúlyként nehezedtek lefelé, az álom pedig vonzott magával az ágyba. (Igen, ágyba mentem az álommal :D - Csak mert muris kiforgatni a saját szavaimat.) Szóval aztán megszívtam, mert rohannom kellett a buszhoz, főleg, hogy anya kimosta a kabátomat, és nem szólt nekem, csak tegnap este annyit mondott, hogy "ki kéne mosni"... Most ebből én találjam ki, hogy ő tegnap este ki is mosta. 
Úgyhogy vissza kellett rohannom a szobámba, és találnom a szekrényemben egy másik használható kabátot. Szerencsére még éppenhogy elértem a buszt, úgyhogy megnyugodtam.

Bent a suliban az első szünetben elkezdtem verseket írógatni, amiből a legelmebetegebb, legabnormálisabb versem sikerült a legjobbra, amit aztán meg is mutattam Alminak, Nórinak, és Katának. Almi azt mondta szerinte jó, Nóri szörnyülködött rajta egy kicsit, hatalmasra nyitott szemekkel, Kata meg közölte, hogy vigyem a közeléből. xD Igen, ez a vers a "Tyúk vagy a tulipán" címet viseli, és az utolsó szava a "KANÁRI", igen, így, nagybetűkkel. (Versek menüpont alatt megtalálod.)

Aztán utána a negyedik szünetben elkezdtem írni egy újabb regényt, vagy novellát, még nem tudom mi lesz belőle, de igyekszem valami nagyon jót kitalálni. Úgyhogy amint kész lesz az első fejezete, majd azt is olvashatjátok, csak itt Emsi oldalán (meg persze a Merengőn :D). Még akkor is azt írtam, mikor Katával oroszra vártunk, ami a nyolcadik órában volt, Kata pedig rajzolt. Ezúton is üzenem neki, hogy nagyon jó lett az a csajszi, akit megrajzolt, csak furcsák a lábai. =) Meg ma Kata mondta, hogy elolvasta az "Egy különös eltűnés" című regényemet, és tetszett neki, és felsorolta a hibákat, amiket a legközelebbi történetemben igyekszem majd elkerülni. :)

Orosz után Kata megkérdezte, nem megyek-e át hozzá? Én meg "miért ne?" alapon írtam anyának egy sms-t, hogy később megyek haza, mire megkaptam válaszul, hogy "mikor később?"... Annyira idegesítő, hogy minden egyes lépésemről tudni akar. Mintha nem tudnék vigyázni magamra (Mellesleg tényleg nem tudok, de az már az én bajom xD).

Katáéknál beszélgettünk, zenét hallgattunk, aztán mondtam neki egy érdekességet a Ritmikus Gimnasztikáról, még pedig azt, hogy nem lehet énekszólam egy gyakorlatnak a zenéjében. Mire kiderült, hogy ő ezt tudta, és mondta, hogy ő is RG-zett régebben, és közölte, hogy bebizonyítja. Az ajtója mögül elővett egy piros színű szalagot, én meg mondtam neki, hogy "bárkinek lehet ilyen szalagja" :D Jó, tudom, többnyire csak RG-seknek van, de akkor is. Valahonnan szerzett, vagy nem tudom. Bár mi a jó istennek fizetne ki egy vagyont szalagért, ha úgyse használja? Ezt még át kell gondolnom. :D

Aztán mutattam neki néhány alapvető figurát szalaggal, amit próbált utánam csinálni. A kígyók nagyon mentek neki, a spirálok kevésbé, a dugóhúzóba meg mindketten belebuktunk. (Bocsi, leállok, mert most az emberek fele nem tudja miről is beszélek :D). Szóval a lényeg, hogy jól elvoltunk, amíg haza nem kellett jönnöm.

A busz tíz percet késett, mert a buszsofőrnek későn esett le, hogy most éppen neki kellene jönnie a busszal. xD Úgyhogy álltam a hidegben, és vártam a buszra. Szerencsére időben hazaértem, és anya nem tépte le a fejem a helyéről, hogy hol voltam már. Miután hazaértem nekiálltam tanulni, elolvastam az Anyegint, most meg próbálom tovább olvasni Philip K. Dick könyvét, de már nincs energiám, írni is próbáltam, de ahhoz sincs, úgyhogy szerintem lassan elmegyek aludni.