Na sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy lefirkálom a tegnapi napomat, mert tegnap végül regényírás mellett nem maradt idő rá. (Nem, még mindig nincsen címe :/ Pedig ha lenne, feltenném.)

A tegnapi napom az úgy indult, hogy reggel mindenre volt időm, de rohanni kellett a buszhoz. El akartam érni a korábbit, de nem jött össze, úgyhogy a 6:49-es busz helyett a 6:53-assal mentem. (Még mindig nem értem miért kellett elvenni a 7:03-as buszt.)

Amikor beértem még nem nagyon volt az iskolában senki, csak itt-ott lézengett pár ember, úgyhogy nekiálltam olvasni. (Ray Bradburry - Éjfél is elmúlt <3 Egyszerűen imádom. =)) Aztán azon kaptam magam, hogy becsöngettek, úgyhogy szépen elővettem az énekcuccom, mert ének volt az első órám, és vártam, hogy bejöjjön a tanárnő. Az Örömódát vettük, németül énekeltük, és most kikérném magamnak, hogy nem vagyok Bruder, legalábbis én még lánynak érzem magam. Mert ugye úgy van a szövege, hogy "Alle menschen werden Brüder...", ami azt jelenti, hogy minden ember testvér, és a Bruder az a fiútestvér, a Brüder meg a többes száma. Szóval én ezt kikérem magamnak! :D

Utána angolon dolgozatot írtunk, ami annyira könnyű volt, hogy elfelejtettem odafigyelni. Úgyhogy van egy mondatom, amiből egyszerűen kimaradt az ige... ><" Mondjuk szerintem a többi jó. Annyira rossz csak nem lesz. :)

Biológián a madarakról néztünk filmet, meg a madarak párzási szokásairól. Tiszta vicces, ahogy a gólyák párt hívnak. Hátrahajtják teljesen a fejüket, konkrétan ráfekszenek a nyakukkal a hátukra, és aztán hangot adnak ki magukból. Meg a másik nagyon vicces, az egy Dél-Amerikai madárfaj volt, amelyiknek nagyon színes tollai vannak, és úgy udvarol, hogy táncol, énekel, de olyan hang jön a torkából, mint valami sziréna. :D

Utána nyelvtanon megint helyesírásból írtunk dolgozatot. Előző sem sikerült fényesen, és úgy érzem a mostani sem fog, de szerintem a felnőtt emberek 80%-a sem tudná helyesen leírni azokat a szavakat, amiket a tanárnő tőlünk kérdez, szóval... :/

Német óráról egy picit elkéstem, mert kint voltam az udvaron, és nem hallottam a csengőt, de a tanárnő szeret engem, és nem haragudott rám, úgyhogy minden rendben volt. :)

Földrajzon megint dolgozat volt, de arra készültem, és egész jól is sikerült úgy érzem, úgyhogy alig várom, hogy megkapjam. :D Utána önálló feladat volt, és miután befejeztem nekiálltam verset írni, és megszületett a "Változás" című. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez az egyetlen olyan versem, amire büszke vagyok. Ez most nagyon jól sikerült. Mondjuk óra után fejeztem be, úgy, hogy Pisti ott ült mellettem, és nézte, hogy mit írok. Neki nagyon tetszett. :)

Aztán mikor Pisti hazament, felhívtam Katát, mert közben eltűnt, és a következő beszélgetés játszódott le:
"- Halló!
- Szia.
- Szia. Hát te hova tűntél?
- Inkább te hova tűntél? Nekem 6 órám volt.
- Ja, jó. Én otthon vagyok, de kettőre megyek vissza filmklubra. Jössz?
- Filmklubbra?
- Aha.
- Persze.
- Akkor szia.
- Szia."

Úgyhogy utána filmklub volt, ahol a most Oscar-díjra jelölt Közösségi Háló című filmet néztük meg (vagy más néven Facebook). Szerintem egy nagyon jó kis film volt, bár néha ugrált az időben, és én nem nagyon tudtam követni, hogy most akkor hol is vagyunk, de jó volt. :) Elmesélte, hogyan alakult ki a facebook, hogy lett ennyi felhasználója, stb. 
Volt benne egy olyan nagy poén, amit most muszáj elmesélnem, szóval spoiler következik:
A facebook gazdasági igazgatója, amikor beindult a facebook (és még the facebook néven futott), egyetemista volt, méghozzá gólya. Gólyaavatáson pedig az volt a feladata, hogy magánál kellett hordania egy csirkét. Mindig vele volt, akkor is, amikor ment az egyetemi kajáldába kajálni. Aznap pont csibefalatokat szolgáltak fel, és a tyúk éhes volt, a srác pedig megetette csibefalatokkal. Másnap az újságokban megjelent, hogy állatkínzó, mert kannibalizmusra kényszerítette a csirkét. xD
Nem tudom, hogy ez most valóság-e vagy fikció, minden esetre eléggé nevetségesen hangzik.
A film végét pedig senkinek nem sikerült megérteni, de hát ez van. Majd megnézem mégegyszer, és utána nézek annak, aminek kell.

Filmklub után elindultunk Katával az Erkelbe, mert ott van a színjátszó, és útközben beszélgettünk. Leginkább a facebookról, hogy ki mikor regisztrált ilyesmi, aztán valahogy ráterelődött a szó a csirkére, és Kata megalkotta a kannibulizmus fogalmát. Azt akarta mondani, hogy kannibalizmus, de véletlenül rosszul mondta, én meg kitaláltam, hogy a kannibulizmus az, amikor a kannibálok buliznak.

Mikor beértünk a terembe, nem sokkal később egy takarítónéni kizavart minket, hogy ő ott takarítani szeretne, úgyhogy kimentünk a folyosóra, én pedig megmutattam Katának a versemet, és mondta, hogy neki nagyon tetszik, és mutassam meg Nórinak is. Úgyhogy hétfőn első dolgom lesz, hacsak nem látta még itt, vagy facebookon. 
Csak ültünk kint a folyosón, és beszélgettünk, amikor nagyon szép gitárjátékot hallottunk, és megnéztük melyik teremből jön. Először csak hallgatóztunk, és hallottuk, hogy mellé énekelnek is, aztán bementünk. Természetesen megkérdeztük, hogy bemehetünk-e. Nagyon aranyos volt a gitártanár, és a srác is, aki gitározott, megengedték, hogy énekeljünk Katával a gitárjátékhoz. Úgyhogy énekeltünk egy csomó mindent. Még arra is rá lehetett venni, hogy Tankcsapdát énekeljek. Meg volt Kicsi gyere velem rózsát szedni, Oláh Ibolya - Magyarország, Csókkirály, stb.
Aztán meg elbúcsúztunk, és mentünk színjátszóra, ahol bizalomjátékokat csináltunk. A "vak vezet" nevű feladatról sikerült lemaradnunk, de nem számít, amúgy sem hiszem, hogy jó lett volna. Nem szeretem az ilyeneket, egyszerűen képtelen vagyok bízni az emberekben. Egyébként a feladatnak az volt a lényege, hogy van egy ember, akinek csukva van a szeme, és egy másik, akinek természetesen nincs csukva a szeme, irányítja őt. 

A következő feladat szintén egy bizalom játék volt. Azt csináltuk, hogy álltunk, sokan körben, és valaki bement a kör közepére. Becsukta a szemeit, fordult párat a tengelye körül, aztán elindult valamerre, és hogyha valakihez odaért, az ellépett előle, megfogta őt, és megfordította, majd elengedte egy másik irányba. Amikor én voltam középen az nagyon ijesztő volt. Főleg, hogy van egy lány, aki ezt úgy csinálta, hogy még direkt hagyott egy kicsit menni, ráadásul pont ott, ahol a teremben picit sötétebb volt.

Utána jelenetépítés következett. Megint csak Piroska és a farkas volt terítéken (akár szó szerint), most a farkas és családját kellett eljátszani, és belerakni, hogy a farkas miért lett olyan amilyen, hogy miért ette meg a nagymamát és Piroskát. Mi azt találtuk ki, hogy egy családi ebéd van farkaséknál, és bejön az anyuka, és először megkérdezi, hogy valóságshow szereplőket, a nagymamát, vagy Piroskát kérjük. Én meg, a nagyobbik farkasgyerek mondom, hogy nagymamát, de a farkasapa beleszól, hogy ő majd eldönti. Átgondolja, majd közli, hogy nagymamát szeretne. Hozza a farkasanya a nagymamát tányéron, én meg közlöm, hogy vegetáriánus vagyok, és a nagymama haját kérem, mire kiderül, hogy összesen két szál haja maradt, de azt megkapom. Aztán a kisebbik farkasgyerek elkezd csámcsogni, apa rászól, hogy ne csámcsogjon, és ezt eljátszák legalább háromszor, amikor az apa megpróbálja leütni a gyereket, de véletlenül az anyát találja el. Én meg pislogva megkérdezem, hogy: "Ezt most anya mért kapta?" , mire a farkasapa: "Ő is csámcsogott." :D
Aztán megnéztük a többiek jelenetét is, és bele kellett építeni a sajátunkba. Ez is viszonylag jól ment.

Színjátszó után hazajöttem beszélgettem Esztivel, és megnéztem a kedvenc rg-s videómat. Nagyon szeretem, szóval megosztom veletek is:
Anna Bessonova 2008. Miss Valentine karikagyakorlat
Először is azt kell, hogy mondjam, hogy ez a fehér dressz egyszerűen gyönyörű. Nagyon szép, nagyon tetszik. A zene szintén nagyon jó. A forgások eszméletlenek, és ami még elragadó benne, az az utánozhatatlan kecsesség, amit Bessonova képvisel. Elképesztő! Na meg a benne rejlő művészet, ahogy a zenével teljes mértékig összhangban mozog. Gyönyörű! *-* Napjában minimum ötször nézem.

Mára ennyi voltam. :)