Helló-belló, cseva csá! =)

Az alábbiakban a következőkről fogsz olvasni: Országos kompetenciamérés (egyáltalán mi az a kompetencia?), séta a Tescohoz, vásárlás, kínai étterem, séta visszafelé, szusi készítés, és ami nem maradhat ki: tömény hülyeség, humorral vegyítve.

A ma reggelem elég megszokottan kezdődött, azt leszámítva, hogy bementem a boltba egy csokiért, meg két csomag csipszért, hogy legyen mit rágcsálnom a kompetenciamérés alatt, és amikor jöttem ki, akkor találkoztam Katával, akivel együtt mentünk az iskolába. Közbe beszélgettünk, elmeséltem neki pár dolgot.

Aztán első órában elkezdődött a kompetencia mérés. Hát ilyen se volt még, de én a szövegértéssel kezdtem, ami olyan rémesen egyszerű volt, hogy az szinte fájt. Olyanokat kérdeztek, amire kisöcsém is tudna válaszolni, ha valaki felolvassa neki a szöveget. Így olyan gyorsan befejeztem, hogy konkrétan még 20 percem volt az órából... A másik felét ugyanennyi idő alatt csináltam meg, szóval jó volt.

Aztán a mateknál kissé elkényelmesedtem, mert gondoltam úgy is ugyanolyan könnyű lesz... de egy fokkal nehezebb volt. Volt olyan feladat, amit kihagytam, meg volt olyan feladat, amire nem volt időm. Igazából nem is az volt a baj, hogy nehéz lenne, vagy valami, csak egyszerűen sok volt a feladat.

Utána negyedik óra után Kata azt a kérdést szegezte nekem, hogy 'Jössz?', én meg így rákérdeztem, hogy hova. Kiderült, hogy megyünk megvenni a halat és az uborkát a szusihoz, mert megbeszéltük, hogy 3-tól szusit csinálunk. Először fölmentünk Katáékhoz, és megkértük szépen Kata anyukáját, hogy főzze meg nekünk a rizst.

Nem sokkal később el is indultunk, gondoltuk megyünk Tesco busszal. A buszmegállóban találkoztunk Nórival, és a fiújával, Pistivel, szóval ők is csatlakoztak a kis triónkhoz, ami immár öt tagúvá bővült (mivel eredetileg Anna is velünk volt). Együtt vártuk a buszt, de akármennyire is vártuk, nem jött, úgyhogy elindultunk gyalog. Lejártuk a lábunkat mire odaértünk, de legalább Titanicoztunk egyet útközben... (Ami úgy nézett ki, hogy négyen lányok beálltunk egymás mögé, oldalra rakott kezekkel, Pisti meg lefotózott minket)

Bementünk a Tescoba, vettünk lazacot, meg uborkát, utána átmentünk a közeli kínai étterembe, és ott ettünk szezámmagos csirkét, meg mézes csirkét. Nagyon finom volt azt kell, hogy mondjam. :)

Aztán meg elmentünk a rizsért, utána pedig becsődültünk a gimi egy termébe, és nekiláttunk, tanári felügyelettel. Sőt, tanár úr hozott szója szószt, meg gyömbért, úgyhogy azt is tudtunk enni. :) Nagyon jó volt, és még a hangulat is jó volt. Kata felhívta Zolit, aki nem olyan sokára be is toppant, aztán felhívta Almit is, aki a fiúmmal volt, úgyhogy együtt jöttek be. Majd nem sokkal később megérkezett Alexa is, aki hozott wasabit. :D Nem elég, hogy a gyömbér csípős volt, még a wasabi is! Zoli azt mondta, hogy ha valakit ez után lebüfög, akkor annak leég a pofája. xD

Nem sokkal később a lányok elmentek, én meg ott maradtam három fiúval, akik közül egyik ugye a pasim. És elkezdtük eljátszani azt, hogy Almi a tanár, én ülök a barátom mellett a padba, Zoli pedig a másik padsorba mellettünk. Almi konkrétan német szavakat kérdezett tőlünk, és aki nem tudta, annak beírt egy egyest a képzeletbeli naplóba.

Amikor Almi meg Zoli leléptek, akkor elmentünk a barátommal sétálni egyet a parkban, beszélgettünk, meg belehallgattunk egy jótékonysági koncertbe, utána eldőltünk a fűben, és akkor Kata felhívott, hogy éppen a kezében van a szövegkönyv. (mert színjátszóval jún. 4-én előadás.) Elmondtam neki, hogy hol vagyunk, mondtam neki, hogy jöjjön oda, mert nagyon szerettem volna látni a szövegkönyvet. Kata odajött, aztán már nem maradt sajna időm, menni kellett a buszhoz... 

A buszvégen elkezdtem Katával angolul beszélgetni, szerencsétlen pasim próbált valahogy belefolyni a beszélgetésbe, de nem sült ki belőle túl jó dolog. Konkrétan ilyen volt:
"Á(barátom):  Rainbow.
K:  Where?
Á:  Rainbow!
K:  I asked, where?!
E: Azt kérdezte, hogy hol van a szivárvány...
Á: Hát ott *mutat a földre*
K: I don't see it. So go to the doctor.
Á: Nein!" xDD
és aki nem tud angolul annak átadom a párbeszéd hangulatát magyarul os:
"Á: Szivárvány.
K: Hol?
Á: Szivárvány:
K: Azt kérdeztem, hogy hol.
E: Azt kérdezte, hogy hol van a szivárvány.
Á: Hát ott. *mutat a földre*
K: Én nem látom. Szóval menj orvoshoz!
Á: Nem!"
:D Nagyon vicces volt. A vége átcsapott németbe, úgyhogy a végén elkezdtünk németül beszélgetni. Azon a nyelven legalább mindenki tudott valamennyire, de akkor sajna megjött a buszom.

Most meg hazaértem, beszéltem anyával, játszottam öcsivel, táncoltam egyet, átnéztem a kémiát, és leültem gépezni. :)

Ennyi voltam mára.
Xoxo,
Emsi