Helló-belló!

Emsi megint itt, megint alkot, a régi formáját hozza, nap mint nap ír verseket, de igyekszik csak a legjobbakat feltenni, úgyhogy ezért nincs minden nap új vers. Sajnálom, ez van.
Azonban a továbbiakban nem a verseimről fogtok olvasni, hanem arról, hogy hogyan is élte meg szerény személyem a 2011.-es őszi anime cont.

Nos, mivel nem volt jegyem, baromi korán kellett felkelni, és még így is egy csomót álltunk sorba, meg nem találtuk a buszt, meg voltak hasonló nehézségeink. Amikor felszálltunk a buszra, akkor Sima (mivel vele mentem) meglátott egy rózsaszín parókás lányt, gázálarcban. Olyan fejet vágott, mint a nyuszi, amelyiket most viszik levágni, pedig felkészítettem rá, hogy amiket látni fog, az ki fogja őt téríteni a hitéből.

Aztán sorbanállásnál megint ugyanaz az arc kifejezés, de nem nagyon foglalkoztam vele, csak próbáltam neki mondogatni, hogy ő az xy animéből yz-nek öltözött be, és amikor beértünk, látszott rajta, hogy kezd kicsit megnyugodni.

Elindultunk körbenézni, láttunk rengeteg nagyon jó dolgot. Többnyire ruhák voltak, amik tetszettek, de ugye egy ilyen japános ruha 6000 forintnál kezdődik, hát arra meg nem nagyon volt pénzem, úgyhogy elmentünk mellette. Gondoltam, hogy megveszem a love*com manga második részét (mivel az első részét megkaptam Katától szülinapomra, ez úton is nagyon szépen köszönöm neki :)), de nem találtam, pedig 100%, hogy volt. Sebaj. :D

Vettünk pockyt, meg én vettem magamnak egy kitűzőt, amire az van írva, hogy 'I <3 yaoi' (aki tudja mit jelent, ne árulja el a többieknek :P :D), aztán kimentünk szórakozni, meg szendvicset enni. Kergetőztünk, meg csikiztük egymást, meg szórakoztunk a pockyval (Nem, kisfiam, nem játszunk az étellel :P), aztán meg bementünk megnézni a cosplay versenyt.

Voltak nagyon jól kidolgozott jelmezek. Meg voltak elég gagyik is. Az egyik jelmeznél Sima kijelentette, hogy a lány fegyverének a teteje úgy néz ki, mint egy süti. Úgy elkezdtem rajta röhögni, hogy az nem igaz, és számtalan fej felénk fordult, mert nem igazán értették mi bajom.

A cosplay megnézése után pedig meg akartuk nézni azokat, akik neveztek helyben rajzolós rajzversenyre, de mire felértünk, a verseny már lezárult. Helyette volt ott egy sushi bár, meg voltak páran akik go-t játszottak... Úgyhogy inkább mentünk megnézni a karaokee-t. Két fellépőt láttunk, az egyik egy egyéni szám volt, és igencsak jól ment a lánynak az éneklés, bár néhol picit elcsúszott. A másik meg egy duett volt, két teljesen fahangú csaj állt ki a színpadra, úgyhogy úgy döntöttünk, inkább elmenekülünk, csak ne kelljen hallgatni. :D

Mivel már nem nagyon tudtunk mit csinálni, így kimentünk a buszmegállóhoz, megvártuk a buszt, és elmentünk az Örs Vezér Teréig, aztán be az Árkádba, és én ettem mekis kaját, amit Sima meg nem szeret, szóval miközben ettem, folyamatosan kritizálta, hogy hogyan bírom én azt megenni, meg milyen drága is, és különben is... xD

Aztán meg elindultunk Gödöllőre hévvel, mert ott még volt hely, ahol esetleg el tudunk lenni. Sétáltunk egyet, megnéztük, hogy nyitva van-e a Dávid nevű vegyesbolt (mert ott tudtunk volna pockyt venni), de nem volt. Úgyhogy bementünk a mellette lévő cukrászdába, és Sima meghívott egy sütire.

Utána meg a hat órási busszal jöttem is haza, és ennyi a tegnapi nap története. :)

U.i.: Anime conon, Simus a kezében szorongatott plüss Pikachuval mászkált, akire rátűztük egyszer a kitűzőt, meg egyszer a kitűzővel együtt a 'Free hug' feliratot. Ha valaki látott minket, az írjon nekem. :D