Sziasztok!

Először is: Sajnálom, hogy sokáig nem írtam, nem blogoltam semmit, de semmihez nem volt se kedvem, se ihletem. Most viszont itt vagyok nektek egy blog bejegyzéssel, olvassátok egézséggel! :)

A mai napom gördülékenyen indult, minden tök jó volt, beszélgettem a haverokkal, suliban is elvoltam, átlagot számolgattam, hátha idén jobb lesz a félévim, mint tavaly...

Aztán délután mentem edzésre. Négy órára mentem, amikor még a kisebbek voltak, azért, hogy be tudjam pótolni a hiányosságomat, mivel egy hétig hiányoztam, és kimaradt pár dolog. Korábban odaértem, így el tudtam beszélgetni edzőm férjével, aki lejött, hogy figyeljen a két gyerekre, akiket magukkal hoztak. Elmeséltem neki, hogy nem szoktam korán járni, meg hogy mostanság több a tanulnivaló, aztán azt, hogy a barátom hegesztő... szóval egész jól elbeszélgettem vele.

Egyszer csak megszólal: 'Te nem öltözöl át?'
Válaszoltam neki: 'Én ebbe szoktam tornázni.'
'Farmerbe?'
'Ez nem farmer, csak farmer hatású cicanadrág.'  - erre megfogta a cicanacimat, és picit meghúzta az anyagát.
'Jé, tényleg. Nekem is kell ilyen. Jól állna, szerinted nem?'
Néztem rá furcsán aztán csak annyit mondtam neki, hogy maximum, hogyha balettozna benne.

Elkezdődött az edzés, nem sokkal később edzőm rájött, hogy otthon hagyta a magnóhoz tartozó zsinórt, így nincs zene. Megkérte a férjét, hogy menjen haza azért a kábelért, aztán gondolkodott, és eszébe jutott, hogy nála pendrive-on vannak a zenék (Olyan szuper a magnója, hogy bele lehet dugni), nekem pedig van lap-topom, amiről le tudjuk játszani, igaz, hogy halk lesz, de akkor legalább szinte azonnal lesz  zene, és nem csak egy óra múlva.

Úgyhogy edzőm férjével be a kocsijukba, haza, aztán vissza. Útközben megint beszélgettünk. Valahogy előjött a manga téma, és megkérdezte tőlem, hogy miért jó a manga. Annyit mondtam neki, hogy vannak tényleg jók, de vannak olyanok is, amik nem tetszenek. Ennyiben maradtunk, aztán nem sokkal később megkérdezte, hogy 'Na és a manga pornó?'
Néztem rá, az értetlen (O.o <-kb.) nézésemmel, és mondtam neki, hogy áh, én nem olvasok ilyeneket, én túl kicsi vagyok ehhez. Erre kijelentette, hogy majd megkérdezi erről a barátom véleményét is... hát beszarás! xD

Vissza, gyakorlás, minden. Úgy másfél óra elteltével sikerült nagyjából elsajátítanom, amit el kellett, aztán hallgatóztam, hogy mit beszélgetnek a nálam kicsit kisebbek. Szóval a 7-8-9 évesek. Azzal szórakoztak, hogy ropogtatják az orrukat... Nem tudom, hogy hogy vagytok vele, de én nem akarok többé ezen a bolygón élni... Ilyen nincs! >.<" 

Én meghaltam. Majd lehet valamikor hozok novellát. Addig is puszi minden olvasómnak.