Sziasztok!
Komolyan mondom, hogy én soha, soha, soha, de tényleg soha többé nem fogok anyáékkal szilveszterezni. Egyrészt, mert gáz, másrészt meg azért, mert egyszerűen lehetetlen velük jól érezni magam, és még azt hiszik, hogy ők tesznek nekem szívességet. Mesélek.

Szóval az egész történet azzal kezdődött, hogy megérkeztem (mily meglepő), és leültünk az asztalhoz. Egy eléggé neves étteremben voltunk, szal előételnek is valami kimondhatatlan nevű kaját kaptunk, ami végül is egész finom volt. Aztán leves, meg főétel... ezek is jók voltak, szóval a kajára nem kellett panaszkodnom.

Viszont a zene... hát valami elképesztően silány minőségű volt, jó hangosan. Addig oké, hogy retro slágereket játszottak, na de egyik énekesnek sem volt igazából hangja, csak próbáltak valamit összedobni abból, ami volt. Olyan hamisan énekeltek, hogy legszívesebben kiugrottam volna az ablakon... mondjuk egy ideig jó volt rá táncolni, aztán anyám közölte velem, hogy egyedül csak a hülyék táncolnak... de hát na, mindenki partnerrel jött, én meg ott tiszta forever alone-nak éreztem magam.

Vettünk tombolát, ami miatt nem tudtunk az éjféli koccintás utána hazajönni, pedig én nagyon el akartam onnan menni. Persze anyáék nem hitték el nekem, hogy fáradt vagyok...
Az énekes srác mondta be a tombola nyerő számait, és mindig mondott valamit a számról, mielőtt kimondta volna azt. Ez még oké lenne, hogyha ezt értelmesen, normálisan csinálja. Na de, amikor megjegyezte, hogy 'A következő szám páros szám... nem tudom, hogy prímszám-e', én úgy éreztem, hogy sűrgősen az asztalba kell vernem a fejem. Persze nem tettem meg, mert anyámék hülyének néztek volna, na meg a sznobok között eléggé furcsán vette volna ki magát...

Tombolahúzás után elkezdtek mulatóst játszani. Na itt volt az a pont, ahol elkezdtem szabályosan könyörögni anyáéknak, hogy húzzunk haza, mert már nem bírom... Ahhoz képest ők még táncikoltak a jó kis mulatós dalokra. Azt hittem felkötöm magam.

De legalább a kaja jó volt. :)