Help, help, help me please!

Szóval, kezdeném a legelején, még kilencedik osztályos korommal, mikor is a kedves tanárnő bejött a terembe, és németül kérdezgetett tőlünk, miközben a legtöbben a csoportból egy szót sem tudtak németül. Így csak azokkal beszélgetett el. Nyilvánvalóan ez azoknak az embereknek, akik teljesen suták voltak a nyelvhez (mint például én), nem igazán tetszett, de azért próbálkoztunk normálisak maradni.

Egy hónap sem telt el, mikor is néhány osztálytársam rájött, hogy a tanárnőnknek az igencsak gyenge idegzete, iszonyatos jó szívűséggel társul, így nem nagyon tud velük mit kezdeni, hogyha rendetlenkednek, vagy csinálnak valami olyat, ami esetleg nem az órához illő. Innentől kezdve ezeken az órákon a legtöbben zenét hallgattak, könyvet olvastak, beszélgettek, nem figyeltek, ráadásul olyan hangzavar lett, hogy aki figyelni akart, az sem tudott.

Olyan szinten brutális volt a helyzet már akkor, hogy egyik osztálytársam kiment a táblához felelni. Elkezdte szépen felírkálni a dolgokat, aztán gondolt egyet, lehúzta a nadrágját, és megmutatta az osztálynak a fenekét... és ez még nem minden.

Tizedikben jött egy új osztálytársunk, akivel utána ketten forgatták fel az összes német órát. A legdurvább eset az volt, amikor letérdeltek a tanárnő (50+) elé, és elkezdték neki énekelni Flour Mizuját ('Kicsilány(!), Ó, szia, helló. Álljunk össze mint két kicsi lego...'). Ráadásul ebben az évben voltak, akik rendszeresen 20 perces késéssel érkeztek be az órára, aztán kipakolták maguk elé a szendvicset, vagy a fél literes teát (melyet a büfében lehet kapni), és ott ettek-ittak.

Én nem mondom, hogy angyalka vagyok, és mindig jól viselkedem, de azért amit egyesek művelnek, az túl megy minden határon.

Áttérnék az idei dolgokra: Nem is olyan régen történt, hogy a legelején említett osztálytársam 20 perces késéssel állított be az órára, és annyit mondott: 'Elnézést tanárnő, csak kivertem a f*szomat a mosdóban.'
A tanár meg nem hogy rászólt volna, hogy egyrészt ne beszéljen csúnyán, másrészt meg a késés miatt. Ráadásul be se írta, meg semmi nem történt.

A következő pedig az volt... na itt nálam - hogy az arc nélküli manust idézzem - betelt a cérna és elszakadt a pohár.. amikor is elkezdtek ropit gyújtogatni az óra közepén, tollal bökdöstek, miközben a feladatot olvastam, meg üvöltöztek, és mikor szépen megkérdtem őket, hogy maradjanak csöndbe, elhordtak minden utcasarkon állónak.

És akkor csodálkozik mindenki, hogy nem szívesen megyek be németórára, pedig én tényleg szeretem a nyelvet, és tényleg szívesen megtanulnám, és talán még menne is, hogyha hagynának érvényesülni egyes emberek. Nem tudom, mit lehet ezzel kezdeni...

Van egy osztálytársam, aki úgy van vele, mint én, és többször is szólt már az osztályfőnökünknek, hogy kezdjen a dologgal valamit... Hát, osztályfőnökünk megpróbálta, de nem jött össze, neki sem. Lehet az igazgatónak kéne szólni, hogy kezdjen a dologgal valamit, mert ha már én nem bírom, akkor mit szóljon szerencsétlen tanárnő?