Szóval hogyha arra adnád a fejed, hogy fogadott húgicát válassz igyekezz olyat választani, aki csak ritkán pofázik vissza. (nekem sikerült, ő inkább a majonézzel, a hot-doggal, a mikróval és minden egyébbel veszekszik.) Tehát nyugodt teremtés, csak néha jön ki a sodrából, és akkor sem a te fejedet szedi le, hanem leüvölti a kezébe eső legelső tárgyat.

Ez még nem minden. Ahhoz, hogy jól kijöjjetek, olyat kell választanod, aki minden egyes alkalommal, mikor csak teheti meglep valami idióta beszólással, amin te úgy röhögsz, hogy szabályosan nem bírsz felkelni a földről. (Természetesen ezt közben videózza, mert anélkül nem buli a buli).

Aztán az sem utolsó, hogy akit választasz húgodnak, meglehetősen csinos legyen. Különben nem tudsz vele olyanokat átélni, amin aztán úgy szakadtok a röhögéstől a buszon, hogy azt hiszik megőrültetek. Nos, annyi történt, hogy álltunk a buszvégen. Odajött hozzánk egy öreg tata, elkezdett nekünk valamit magyarázni, hogy azért szólított le minket, mert csinosak vagyunk, és hogyha ő most milliomos lenne, akkor meghívna minket egy... teára. Természetesen. Aztán mutogatott nekünk valamit, hogy neki már lefelé áll, de nekünk az kell, hogy fölfelé... Azóta ez nálunk szállóigévé vált, és hogyha valaki azt mondja, hogy 'le' és lefelé mutat, mi azonnal felfelé mutatunk, és közöljük, hogy 'fel', mint a retardált idióták.

Még mi kell, ahhoz, hogy jól kijöjjetek a fogadott húgicáddal? Nézzük csak... mondjuk az, hogy nyílvánosan is bárhol cicának merd hívni, annak ellenére, hogy rossz szemmel néznek rád. Mi valamelyik nap sétálgattunk a dm-ben, nézelődtünk, odaállt mellénk egy középkorú nő, és mondtam húginak, hogy 'gyere, cica, menjünk'... a nő meg oldalról a szeme elé tette a kezét, mintha szemellenző lenne, és elindult a másik irányba.

A következő nagyon fontos dolog, hogy ne legyen képes felismerni az állatokat. (Tudod, húgi, hogy szeretlek <3 :D ) Egyik nap sétálgattunk Isaszegen, és az egyik udvarban megláttunk néhány birkát. Voltak közöttük fehérek, és volt egy pici barna. Húgi nem tudta eldönteni, hogy azok most milyen állatok is, mert birkának néztek ki, disznó hangjuk volt, a kicsi barna meg nagyon hajazott egy kutyára, ezért kijelentettem, hogy azok bizony báránydisznókutyák.

Ami kell még ahhoz, hogy jól válassz, az az, hogy a drága leendő fogadott húgodnak kiválló angoltudása, illetve hallása legyen. Szóval az enyémet nem viheti senki! Ő a 'fight for you' helyett 'fuck to you'-t ért, a 'crazy tonight' helyett pedig krézi dzsulájt! Úgyhogy az enyém. Nem jó! Fúj! (de azért imádom :D )

Ezen kívül az sem árt, hogyha rendelkezik egy olyan osztálytárssal/barátnővel/padtárssal akinek orvos az apukája, és időnként tudja igazolni, hogyha lógni akarsz. (Nem, dehogy. Nem rólam van szó. Én ártatlan vagyok :))

És hogy miért is lettünk mi páwacicák? Nos az úgy volt, hogy sétálgattunk, dumálgattunk, és valahogy feljött a téma, hogy Pesten hogyan öltözködnek az emberek. És ez szaladt ki a drága húgicám száján: 'Olyan páwacicák vannak ott, te.' Én erre elképzeltem egy pávát macska fejjel... bár igazából nem erre gondolt a drágaságom. :D

Na és akkor búcsúzóul néhány beszólás, melyek vagy tőle származnak, vagy én mondtam akkor, mikor vele voltam:

'Van, hogy 20-kor idecsöppen a buszom.'

'Ízleteseket nevetsz.'

'- A suliban nekimentem egy padnak. - Minek mentél neki? Tamponnak?'

'Nem merészkedtem a házatok közé.'

'Biztos lopság történt.'

'Menjünk és kajáljunk meg kajáljunk.'

'Árasztjuk itt a finom levegőt.'

Na ennyi voltam mára, zár az Emsi mókatára, de bizony csak mára. ;) Majd még jelentkezem. Puszillak titeket. (bár beteg vagyok, úgyhogy vigyázzatok, nehogy elkapjatok valamit ;P)