Mindegy az, amit a szerelemről mondasz,
Mindig egyre többért térek vissza,
A kezemet a tűzbe tartva.
A kérdéseimre előbb-utóbb megkapom a választ.
Mindegy az, amit az életről mondasz,
Megtanultam, hogy mindig én vérzek,
Az igazság idegen, a lélek veszélyes.
Hogy megszabadítsam a lelkem, elmondom:
Nem voltam jó,
De megváltoztam,
Sajnálom, de el kell, hogy hagyjalak.
Az időmet nem vesztegettem,
Így rájöttem, hogy semmi sem összetörhetetlen.
Semmit nem kell megbánnom, amit eddig tettem,
Csak minden pillanatban úgy élek, mintha az utolsó lenne.
Vissza sosem néztem, egyszer szerettelek téged,
Kellett a védelmed.
Még mindig a része vagy mindennek, amit teszek,
Mint egy tetoválás ott vagy a szívemen.
Mint egy tetoválást, úgy visellek.
Úgy visellek.
Úgy visellek.
A betege vagyok ezeknek a játékoknak,
Melyek már közel sem az álláspontokról szólnak.
Ha a tükörbe nézek, szabadulni ettől nem tudok,
És épp eléggé fáj, hogy még mindig megállhatok.
Nem voltam jó,
De megváltoztam,
Sajnálom, de el kell, hogy hagyjalak.
Az időmet nem vesztegettem,
Így rájöttem, hogy semmi sem összetörhetetlen.
Semmit nem kell megbánnom, amit eddig tettem,
Csak minden pillanatban úgy élek, mintha az utolsó lenne.
Vissza sosem néztem, egyszer szerettelek téged,
Kellett a védelmed.
Még mindig a része vagy mindennek, amit teszek,
Mint egy tetoválás ott vagy a szívemen.
Mint egy tetoválást, úgy visellek.
Úgy visellek.
Úgy visellek.
Ha újra mindent átélnék,
Semmin sem változtatnék,
A részed maradnék.
Megbántani sosem foglak,
Megjelölnek mindent, amit teszek, az emlékeim rólad.
Az időmet nem vesztegettem,
Így rájöttem, hogy semmi sem összetörhetetlen.
Semmit nem kell megbánnom, amit eddig tettem,
Csak minden pillanatban úgy élek, mintha az utolsó lenne.
Vissza sosem néztem, egyszer szerettelek téged,
Kellett a védelmed.
Még mindig a része vagy mindennek, amit teszek,
Mint egy tetoválás ott vagy a szívemen.
Az időmet nem vesztegettem,
Így rájöttem, hogy semmi sem összetörhetetlen.
Semmit nem kell megbánnom, amit eddig tettem,
Csak minden pillanatban úgy élek, mintha az utolsó lenne.
Vissza sosem néztem, egyszer szerettelek téged,
Kellett a védelmed.
Még mindig a része vagy mindennek, amit teszek,
Mint egy tetoválás, ott vagy a szívemen.
Mint egy tetoválás, ott vagy a szívemen…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Archívum
