Úgy gondoltam régen,

Hogy mindenre van válaszom, érvem,

De tudom már,

Hogy az élet rám vár.

Úgy tűnik, benne vagyok a közepébe,

S ilyenkor a legjobban érzem:

Nem vagyok kislány,

De nő sem még,

Csak ez az időhiány

A kettő között él.

Nem vagyok kislány,

Ki segítségért kiállt,

Az idő eljött, hogy ezzel

Egyedül nézzek szembe.

Többet láttam már, mint amennyiről tudhatsz,

Szóval ne mondd, hogy a szemeim maradjanak csukva!

Nem vagyok kislány,

De nő sem még,

Csak ez az időhiány

A kettő között él.

Nem vagyok kislány,

De ha közelről rám nézel,

Láthatod a szemeimben, hogy ez a lány mindig megtalálja az útját.

Nem vagyok kislány,
Ne mondd, hogy miben higgyek, mert nem vagyok kislány,

De nő sem még,

Próbálom megtalálni a nőt, mi bennem él.

Csak időre van szükségem.

Nem vagyok kislány,

De nő sem még,

Csak ez az időhiány

A kettő között él.

Nem vagyok kislány,

De nő sem még…