Csak n�zek magam el�, l�tom a f�kat, az avart, �s egy�b n�v�nyeket. Egy �llatot keresek, egy kis m�kust, ami elmenek�lt a kezeim k�z�l, mikor megpr�b�ltam egy kicsit k�zelebbr�l is megvizsg�lni. �gy t�nt s�nt�t, �s tal�n v�rzik is a kicsi fejecsk�je. Azt hitte, a buta kis j�sz�g, hogy b�ntani akarom, pedig �ppen ellenkez�leg. �n nem vagyok puszt�t� hajlam�, mint a legt�bb modern ember. Mindenn�l jobban szeretem az �llatokat, csak k�r, hogy m�r csak ilyen kev�s maradt bel�l�k. Az emberi brutalit�s szinte teljesen elt�ntette �ket a F�ld sz�n�r�l, ahogy az erd�ket, �s a n�v�nyeket is, mondv�n, hogy mindent el� lehet �ll�tani mesters�gesen. �n viszont 2130.-ban is szeretek az erd�ben lenni, szeretem n�zni a f�kat, a lehullott leveleket, az �llatokat, ak�rmennyire ciki is, hogy nem otthon b�mulom a falnyi k�perny�s telev�zi�mat, vagy j�tszom a h�romdimenzi�s videoj�t�kaimmal. �lt�zk�d�semben is a sz�z �vvel ezel�tti divatot k�vetem, nem �rdekel, mennyire n�znek idi�t�nak miatta, hiszen akkor m�g voltak emberek, akik meg akart�k menteni az �l�l�nyeket, �s nem csak saj�t magukat tartott�k m�lt�nak az �letre, a l�tez�sre.
Megl�tom t�lem nem messze a kis m�kust, tudatosul bennem, hogy t�nyleg v�rzik a feje, �s s�ntik�l is. Megpr�b�lom elkapni, de sokkal gyorsabb n�lam, �s elszalad. Nem csod�lom, hogy ennyire f�l t�lem, hiszen az emberis�g hib�ja, hogy alig akadnak fajt�rsai. Felm�szik egy f�ra, azt hiszi, ezzel kifoghat rajtam, de t�ved. Megkapaszkodom a fa t�rzs�ben �s elkezdek f�lfel� m�szni. Kem�ny, �s neh�zkes az �t felfel�, meg is izzadok, mire a fa tetej�re �rek, ahol a kis�llat tany�zik. El�rem az �gat, amin �cs�r�g, de amint megpr�b�lok fell�pni r�, megcs�szik a l�bam. �rzem, ahogy zuhanok, de nem tudok mit tenni, hi�ba pr�b�lok megkapaszkodni egy-egy ki�ll� fa�gban, de a kezeim csak a leveg�t markol�ssz�k.
F�ldet �rek, �rzem, ahogy a h�tam nagy er�vel a talajnak csap�dik. �les f�jdalom nyilall bele, �s a fejembe is. Meg�rintem, hossz�, barna, g�nd�r f�rtjeimet, �s �rzem, hogy ragacsosak a v�rt�l. Nem fogom t�l�lni, de csak arra tudok gondolni, hogy nem siker�lt megmentenem az �llatk�t, de legal�bb megpr�b�ltam, nem �gy, mint m�sok.
Lehunyom a szemem, hagyom, hogy a l�ktet� f�jdalom v�gigj�rja a testem. Azt�n nem sokkal k�s�bb, egyszer csak teljesen els�t�t�l minden.

G�d�ll�, 2011. szeptember 15.