Csak �lt a padon. K�k szemeit a k�re szegezte. Sz�ke haj�t h�tras�p�rte, majd egy fekete hajgumival �sszefogta. V�ge volt. Nem lehetett tov�bb csin�lni. Kezeibe vette a k�vet, melyen furcsa, felismerhetetlen �r�sjelek voltak, �s mormolni kezdett. Hangja k�sk�nt v�gott bele a csendbe, m�gsem hallotta meg �t senki. K�r�l�tte elhunyt emberek fejf�i, �s s�rk�vei meredtek a magasba. Kicsinek �rezte mag�t, mintha senki lenne, mintha senkinek nem sz�m�tana. Csak mormolt, �s mormolt, a k�vel a kez�ben.
A sz�l felkavarta k�r�l�tte a temet� por�t, amely teljesen k�r�lvette �t, m�g is gy�ny�r� volt. Ragyogott, ak�r egy angyal. Szalma sz�n� haja bevil�g�totta a s�t�t �jszak�t. A k� is felragyogott a kez�ben. Valahonnan t�volr�l egy ki�lt�st hallott: ’Ne!’
Nem t�r�d�tt vele, csak mormolt, �s mormolt.  L�bai elkezdtek eggy� v�lni a porral, de � csak mormolt, �s mormolt. Lev�lt a csontjair�l a b�r, �s a h�s, de � csak mormolt, �s mormolt, m�g v�g�l teljesen porr� v�lt. Nem maradt m�s bel�le, csak az �res, �lettelen csontv�z. K�k szemei hely�n �ress�g meredt a semmibe, gy�ny�r� haja elt�nt �s arc�n m�r semmilyen �rzelem nem t�kr�z�d�tt.
- Ne! – hangzott megint ki�lt�s a k�nz� csendbe, a hang gazd�ja fels�rt.
Egy l�ny volt az, barna haj�, s�t�t kab�tban. T�rdre rogyott a pad el�tt, majd egy s�rk�v�n megl�tta bar�tn�je nev�t. A kezeibe temette az arc�t, �s egyre hangosabban zokogott. A s�t�tb�l egy f�rfi l�pett el�. Magas volt, az arca nem l�tszott.
- Ne agg�dj! Visszat�rt. Minden rendben lesz. � m�r ide val�. Butas�g volt megpr�b�lni visszahozni.
- Ki vagy te? – kapta fel a fej�t a l�ny.
- Az nem sz�m�t. – �s a f�rfi elt�nt.
Csend honolt minden�tt. A temet� k�zep�n egy l�ny s�rt. Hirtelen megl�tta a k�vet, megfogta. Csak m�g egyszer utolj�ra, hadd pr�b�ljam meg – gondolta, de miel�tt b�rmit is tehetett volna a k� porr� v�lt. V�ge volt. V�ge van.