Nincs hov mennem, egyedl vagyok, de csak stlok.
Egy halk shajts a megbnssal sznezi meg a levegt.
Az vszakok homlyosan vltoznak elttem,
s a knnyeim ok nlkl folynak vgig az arcomon.
Most is, mg mindig szeretlek Tged.
Az rkk megmarad bnatom a hval egytt hullik,
Mindig ott marad, fenn az gen.
Mieltt a testem semmiv foszlik, ha elr a kvnsgom,
Krlek, hzz magadhoz szorosan mg egyszer.
Nem rtettem az rzseidet, s sokszor megbntottalak,
s mg akkor sem bntl velem kedvessg nlkl.
Az gretnk a gyrbe volt vsve, amit visszaadtl,
gy beteljesletlen maradt.
Most is, mg mindig emlkszem r.
Ezek az elhalvnyul emlkek tl szpek,
Mg tovbb veled akarok lenni.
Nem lehetnk jra egytt, de Te mindig szeretetet adtl nekem,
Sose vltozz meg, mert msban nem foglak megtallni.
Nem tudok visszamenni, s letrlni az utols knnyeidet.
Hogyha eltnk a fehr hval egytt, rkk virgozni akarok a szvedben.
Ne felejtsd el az lelsem melegsgt,
Akkor sem, hogyha mr mst szeretsz,
Sosem felejtem el az utols szavakat, melyeket mondtl nekem.
Magamhoz szortom ket, mieltt a legmlyebb lomba merlnk.
Az rkk megmarad bnatom a hval egytt hullik,
Mindig ott marad, fenn az gen.
Mieltt a testem semmiv foszlik, ha elr a kvnsgom,
Krlek, hzz magadhoz szorosan mg egyszer.
Krlek, hzz magadhoz szorosan mg egyszer.