- Mekkora po�n! – kezdett el D�vid tapsolni �s nevetni, majd megr�zta a fej�t. – M�g hogy zombi kutya, meg tud�s ut�dja… na, ne sz�rakozz velem!
A f�kly�k ism�t elaludtak, �s �reztem, ahogy megny�lik alattam a f�ld, majd sz�kest�l, k�r�lbel�l h�rom m�tert zuhantam, azt�n valami puh�ra estem. S�t�t volt, nem l�ttam semmit, �s azt sem tudtam igaz�b�l, hogy hol vagyok.  El�vettem a zsebemb�l a mobilomat. R�gi t�pus� Nokia, de vil�g�t�sra minden esetre eg�sz j�, ha m�s m�r nem is m�k�dik rajta a t�rer� hi�nya miatt.
A telefon z�ldes, halv�ny f�ny�n�l pr�b�ltam felm�rni a terepet. Egy kopott, r�gi matracra zuhantam, sz�kkel egy�tt, mely m�g mindig ugyanott hevert, ahol hagytam. A szob�n k�mcs�vek futottak v�gig, �s a k�zep�n �llt egy r�gi asztal, r�sz�radt, alvadt v�rrel. Azonban m�g ez a szoba is beleillett a kast�ly k�p�be, mivel ugyan�gy tele volt p�kh�l�kkal, �s porral, mint b�rmi, ebben az �p�letben.
- D�vid! – ki�ltottam, de nem kaptam r� semmilyen v�laszt. – Adri! – erre sem j�tt felelet.
Elkezdtem keresg�lni, kutattam a falon, majd tal�ltam egy kilincset, �s egy hozz� tartoz� ajt�t. Megpr�b�ltam kinyitni, de nem ment, pedig kulcslyukat sehol nem l�ttam.
Elindultam, kicsit jobban k�rben�zni a szob�ban, h�tha tal�lok valamit, amivel kit�rhetem az ajt�t, de a k�mcs�veken k�v�l nem volt semmi. �gy �reztem, kezd fogyni a leveg� a helyis�gben. Nekirohantam az ajt�nak, pr�b�ltam kir�gni, csapkodtam, teljesen k�ts�gbe estem, de az ajt� nem akart kiny�lni.
Feladtam. K�nnyek kezdtek v�gigfolyni az arcomon, �s le�ltem csendben az ajt� mell�, mikor az egyszer csak mag�t�l kiny�lt. Nem is igaz�n �rtettem, mi t�rt�nt, �gy egy ideig csak pislogtam, majd felkeltem a f�ldr�l, �s kis�t�ltam.  Itt m�r vil�g�tottak a f�kly�k, de azokon k�v�l semmi nem volt a folyos�n, csak egy l�pcs�, mely felfel� vezetett.
Felmentem, �s olyan l�tv�ny t�rult el�m, amilyet senkinek nem k�v�nok. D�vid fek�dt a l�pcs� tetej�n, a szemei ki voltak kaparva, nyak�b�l pedig darabok lettek kiharapva, �s szab�lyosan az eg�sz test�b�l �ml�tt a v�r. Nem tudtam, hogy �letben van-e m�g, de ha �gy is lett volna, tudtam, es�lyem sincs megmenteni �t. Elborzadtam, majd apr� k�nnycseppek sz�ktek a szemembe. Legsz�vesebben ord�tottam volna, de nem tettem meg. Amennyire csak tudtam, magamba fojtottam az �rz�seimet, ahogy �letem eddigi tizenh�t �v�ben tettem.
Azt�n csak egyszer�en elindultam volna tov�bb, amikor valaki, vagy valami a l�pcs� tetej�r�l visszal�k�tt, �s v�gigh�nykol�dtam, bukfenceztem a k�veken. �les f�jdalom has�tott a l�bamba. Megpr�b�ltam fel�llni, de nem ment. Ott maradtam a padl�n, �s hi�ba kezdtem el felfel� k�szni a l�pcs�n, mindig visszacs�sztam.
- Tacsi, �l! – hallottam valahonnan Adri hangj�t, majd megjelent el�ttem egy tacsk�, v�rben forg� szemekkel, �s ugyanilyen v�r�s v�r folyt a sz�j�b�l.
Elindult fel�m, nekem ugrott, �s az utols� dolog, amire eml�kszem, az a nyakamba v�j� hegyes fogak �ltal okozott, �les, kegyetlen, hosszan tart� f�jdalom.

V�ge