Menekülsz a gyógyszerek elől,
Mert csak fájdalmat okoznak.
Nem fogsz elmenni orvoshoz,
Aki folyton elmebetegnek nevez.
Elveszel, akkor is, ha a jó úton haladsz.
A világot jelented nekem,
Még akkor is, ha lehet, hogy őrült vagy.

És azt mondtad, hogy nem fogjuk megcsinálni,
De nézd milyen messzire jutottunk.
Sokáig össze volt törve a szívem,
De most erősen megállunk.
Amiket mondasz, minden nap egyre nehezebbé teszik.
Egy roncs vagy, de nem szeretnélek, ha megváltoznál.

Megráztam a kezedet, de Te elhúztad más irányba,
Felkértél táncra, de én azt mondtam: „Semmiképp”.
Belül majd’ meghaltam, hogy megpróbáljuk,
És könyörögtél, szóval maradtam.
Tudtam, hogy Te más úton jársz, mint én.

És azt mondtad, hogy nem fogjuk megcsinálni,
De nézd milyen messzire jutottunk.
Sokáig össze volt törve a szívem,
De most erősen megállunk.
Amiket mondasz, minden nap egyre nehezebbé teszik.
Egy roncs vagy, de nem szeretnélek, ha megváltoznál.

Annyira különbözünk, de az ellentétek vonzzák egymást,
Szóval a reményem növekedett, és sosem néztem vissza.
Te egy ilyen fajta vagy, és senki sem tudja megváltoztatni az érzéseimet.

Azt mondtad, hogy nem fogjuk megcsinálni,
De nézd milyen messzire jutottunk.
Sokáig össze volt törve a szívem,
De most erősen megállunk.
Amiket mondasz, minden nap egyre nehezebbé teszik.
Egy roncs vagy, de nem szeretnélek, ha megváltoznál.

Még egy dolog, amit úgy gondoltam megosztok valaki különlegessel,
Úgy zuhanok, ahogy nem zuhantam soha ezelőtt.
Vicces, hogy azt mondtad sosem fogjuk megcsinálni,
De nézd milyen messzire jutottunk.

Egy roncs vagy, de Beléd vagyok szerelmes.