1.jelenet

Amy, George
Helyszín: East side pláza

Amy: Találkozni akartál velem,
Hogy láthass engem,
Most szavakkal előttem leszel,
Hát mondd találkozónk okát!

George: Azért akartalak látni,
Mert engem kéne mélyre ásni,
Hisz’ olyan embert szeretek,
Ki nem lehet velem,
Ki mást szeret.

Amy: Hát engem szeretsz?

George: Igen, téged kisszívem,
Létezésed lételemem,
Nélküled nem érezhetem,
Hogy tényleg van életem.
(Közelebb megy Amyhez)

Amy: Ne jöjj hozzám ily’ közel,
Szerető karom már mást ölel.

George: Csak nézd a szemem!

Amy: Így bűnösek leszünk mi ketten,
Nem akarok elmerülni ebben,
Így élnem lehetetlen,
Veled erkölcstelen ilyet tennem.

George: Csak érezni akarom ajkad,
Kérlek, add át magad!
Ez most nem nagy bűn!

Amy: De igen, az.

George: Ezt nem hiszem,
Mert benned van a hitem.
(Megcsókolja a lányt)

Amy: Hogy tehetetted ezt?
Csókot adni olyannak, ki mást szeret…

George: Csak felejtsd el őt,
Ő csak lelkedben tőr,
Tudom, el tudod felejteni őt.

Amy: Nem lehet,
Hisz’ csak ő jár fejemben.
Szerelmem iránta jobban ég,
Mint Napban ki nem húnyó fény.
Jobban szeretem,
Mint virágok a nyári záport,
Jobban szeretem,
Mint meleget, ha fázom.
Jobban szeretem…

George: Jól van, értem én,
S ha szerelmed iránta tényleg ily’ hevesen ég,
Nem tekintek rád másképp,
Csak mint barát.

Amy: Köszönöm.

George: De jaj, szemed oly’ szépség,
Mint mennyből vett gyönyörűség.
S ajkad édes, mint a méz,
Szerelmed nélkül nem élhetek én.

Amy: Drága barátom, figyelj rám,
Mit értem megadhatsz, nincs az az ár,
Mert az én szívem másé már.

George: Rendben szívemnek egyetlen virága,
Hisz’ ha szívednek ily’ nagy az ára,
Nem tudnál őszintén szeretni engem,
Ezért kell csak barátnak lennem.
Menni fog, mert szeretlek.

Amy: Remélem is,
Mert ő nekem kincs.
Ő az én Masonöm,
Velem van, ha bánat ér, s ha öröm.