3. jelenet
Candys, Amy, Mason
Helyszín: Candys lakása
Amy: Köszönöm, hogy beengedtél,
Kérlek halgass meg, mielőtt ítélkeznél.
Tudom, rosszat tettem,
Azt hiszem, örök bűntudatra leltem,
De ezt megváltoztatni nem lehet,
S nagy bűnbe estem,
George-ot megcsókoltam,
Mentségemre szóljon,
Masonnek azonnal elmondtam.
Candys: Miért tettél ilyet?
Hát nem Masont szereti szíved?
Amy: Dehogynem!
Már tudom, butaságot tettem,
De még jobban meggyőződtem,
Hogy csak őt szeretem.
Candys: Ha okos lennél elhallgatnád a csókot,
S továbbra is várnád a sok szép bókot.
Hiszen így, lehet elveszíted,
Pedig tudom jól, mennyire szereted.
Amy: Nem vagyok okos, csak őszinte,
S késő…
(Csengetnek, Candys kinyitja, az ajtóban Mason áll)
Mason: Jöttem a barátnőm után,
Remélem, nagyon nem utál.
Candys: Gyere be!
Mason: (Amyhez fordul)
Nagyon szeretlek,
De ezt elviselnem lehetetlen,
A barátja sem lehetsz,
Többé vele nem beszélhetsz!
Amy: Én elmentem.
(Kisétál az ajtón, még egyszer visszanéz, majd becsapja)
Candys: Mit vársz az élettől, drága?
Tudod, mindennek nagy az ára,
De tudd, hogy nem hiába,
Kit szeretsz, üvölt, s sír kínjába’,
Mert nem ölelő karod, s szerelmed várja,
Tudod, hogy ezt érzi, látja.
Ennek bizony nagy az ára,
S egy ilyennek nincsen párja,
Úgy járja.
Mason: Ennek láthatóan értelme nincsen,
Hagyj engem a buta beszéddel.
Ő a kincsem, ő a létem,
Az életemet érte élem,
S most a borús felhőket nézem,
Ezért kértem,
Felejtse a másikat, értem.
Candys: Azt akarod, hogy más legyen?
Hogy akaratod szerint tegyen?
Hogy szolga sorsra leljen?
Hát nem a szerelmed?
Hát ez kell neked?
Tudasd vele,
Hogy neked már csak erre kell?
Mason: Nem.
Candys: Tudom, hogy nem így van,
Csak nagy a kínja,
Mert aminek van híja,
Az el lett mondva.
Mason: Csak nem tudom megadni azt, mit szeretne,
Amit egy férfiban keresne,
Tudom, hogy szörnyű a tettem,
Azt hiszem szörnyeteg lettem.
Mit tegyek?
Candys: Azt szeretnéd, hogy a tündérmeséje te legyél?
Hát légy mesés!
Azt szeretnéd, hogy a védelmezője te legyél?
Hát védd meg!
Te akarsz lenni a mindene?
Akkor légy neki minden.
Ez nem nehéz,
Olyan, mit már más elért,
S neked is menni fog,
Én tudom.
|