2. jelenet

Amy, Mason, George
Helyszín: Green trees park

Amy: Elég legyen!
Hát nem ismeritek azt, hogy kegyelem?
(elsírja magát)
Hát gondolkodni nem mehetek el,
Mert azonnal verekedni kezdtek?
Hát mi ez?

Mason: Sajnálom, de annyira idegesít,
A szíve még mindig Téged hív.
(Felvesz a földről egy botot, és tördelni kezdi)

George: Az egész az ő hibája,
Nem tud mit csinálni, és ezt teszi, kínjába’

Mason: Na persze, ettől vérzik az orrom,
(felemeli a botot) Ezt meg mindjárt a hátsódba nyomom!

George: Hagyj most engem ilyenekkel!
Egy bizonyos: Dönteni a lánynak kell.

Mason: Úgy is mellettem dönt,
Te meg majd mindenhonnan eltűnsz.
Ugye kicsi kincsem?
Ennek értelme nincsen…

George: Miért várod el tőle, hogy akaratod szerint cselekedjen?

Mason: Csak tűnj el!

Amy: Elég!
Hagyjatok engem gondolkodni,
Így sosem fogok feloldódni,
S nem tudok dönteni.

Mason: Rendben.
Akkor menjünk haza,
Hívj, ha majd döntésed megvan.

Amy: Köszönöm.