3.    jelenet
Amy, Mason, George

Amy:  Meghoztam a döntést, nehezen,
Kérlek, nézzétek el nekem.
Masont nagyon szeretem,
Éppen ezért nem lenne jó elvesztenem.

George: Elfogadom, hisz’ mást nem tehetek,
Akkor pusztán elfeledett ismerős leszek.

Amy: (elsírja magát) Sajnálom.
Kívánok neked minden jót.

George: Viszlát. (Hosszan megöleli Amyt, majd elmegy.)

Amy: Remélem most jó neked,
Azt hiszem ennél rosszabb már nem lehet.

Mason: Sajnálom.

Amy: Elvesztettem egy barátot,
S te annyit mondasz, hogy sajnálod?

Mason: Nagyon sajnálom,
De elviselni nem tudnám,
Ha továbbra is ő lenne egy barátod.
(magához húzza Amyt, letörli a könnyeit, majd homlokon puszilja)

Amy: Nem számít, mert Téged szeretlek,
Azt hiszem tényleg jogod volt ehhez.
Én vagyok a naiv kislány,
Ki nem ésszel, hanem szívvel szeret.