Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis t�rpe, aki nagyon er�snek k�pzelte mag�t. Annyira, hogy azt hitte, hegyeket k�pes megmozgatni, �m ez nem fedte a val�s�got.
Er� volt benne, sz� se r�la, a t�rp�k k�z�tt n�la er�sebbet keresve sem lehetett tal�lni. Sorra birk�zta le a falujukban a t�rsait, �gy nem sok id�nek kellett eltelnie, �s mindenki elkezdett f�lni t�le, hamarosan senki sem mert a k�zel�be menni.
Igaz �m, hogy er�s volt, de m�g �gy is, szeretett nagyot mondani. Amint kiment az utc�ra, azzal kezdett el hencegni, hogy � kiv�tel n�lk�l mindenkit lever, m�g a hegyeket is k�pes �trendezni, csak merjenek odamenni hozz�.
Egy nap, a t�rp�k k�z�l a legkisebb felkereste �t, �s azt mondta neki:
- Na, ide figyelj, bar�tom! Ha t�nyleg ennyire er�s vagy, kelj �t az �veghegyen, az �perenci�s tengeren, menj kereszt�l a v�lgy�n, �gy eljutsz az �ri�sok f�ldj�re. H�vd ki az egyiket p�rbajra, �s hozz bizony�t�kot r�la, hogy legy�zted!
- Ej, mi az nekem? – mondta az er�sebbik, majd �tnak is indult.
Kereszt�lm�szta az �veghegyet, �t�szta az �perenci�s tengert, �m mire a v�lgyh�z �rt, elf�radt. �gy �rezte nem tud tov�bb menni. Led�lt pihenni, majd nem sokkal k�s�bb elaludt.
�lm�ban megjelent a j� t�nd�r.
- Kicsi, er�s t�rpe – sz�l�totta meg, mire az kih�zta mag�t. -, mivel b�tor volt�l, �s bizony�tani akarsz, lehet egy k�v�ns�god. J�l gondold meg, mit k�v�nsz!
- V�gtelen energi�t szeretn�k! – v�gta r� azonnal.
Nem sokkal k�s�bb a t�rpe fel�bredt. �rezte a tagjaiban sz�t�raml� energi�t. Azonnal el is indult, kereszt�lfutott a v�lgy�n, majd el is �rkezett az �ri�sok f�ldj�re. �k azonnal megl�tt�k, �s odamentek hozz�. A vez�r�k �gy sz�lt:
- H�t te, kis t�rpe, mit keresel itt?
- J�ttem, hogy kih�vjalak p�rbajra! – felelte.
Az �sszes �ri�s a has�t fogta a nevet�st�l, amikor a kis t�rpe fogta mag�t, �s uzsgyi, nekirohant az �ri�snak, az pedig ledobta mag�r�l. Az apr�s�gnak nem maradt m�s v�laszt�sa, mint a fut�s, k�l�nben agyon lett volna nyomva.
Kereszt�lfutott a v�lgy�n, �t�szta az �perenci�s tengert, �tm�szott az �veghegyen, a nagy mel�k pedig k�vette �t, vissza a t�rp�k faluj�ba. A legkisebb t�rpe megl�tta �ket.
- L�tom, kudarcot vallott�l!
- Ne g�nyol�dj, hanem seg�ts!
Azzal a legkisebb t�rpe odaugrott az �ri�s el�, �s azt mondta:
- Fogadjunk, nem tudod �sszet�rni az �veghegyet, �s megsz�molni a szil�nkjait! – azzal a nagy mel�k el is t�nt a t�volban.
- �s ha azzal v�gzett?
- Az �veghegy �sszet�rhetetlen – felelte a legkisebb apr�s�g. – Egy�bk�nt ezzel csak azt akartam megmutatni, hogy hi�ba vagy te a leger�sebb a t�rp�k k�z�tt, az �ri�sokat nem tudod er�vel legy�zni.