Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis süni, aki jóval kisebb volt a testvéreinél, ezért nem szerették őt.
Egy napon, ez a kis süni gondolt egyet, hátára vette a batyuját, és elindult szerencsét próbálni. Három napig vándorolt, amikor egyszer csak találkozott a nyuszival.
- Szervusz, kicsi süni. Mi járatban vagy errefelé? – kérdezte.
- Ha te azt tudnád… - válaszolt egy sóhajtással, de a nyuszi nem adta fel, kitartóan ugrált, és követte a sünit.
- Miért nem akarod elmondani? Ha elbújsz a világ elől, semmi nem lesz jobb.
A kis sün megrántotta a vállait, majd mindent elmesélt a nyuszinak az elejétől kezdve. Azt, hogy a kezdetektől fogva olyasmiért ítélték el őt, amiről nem tehet. Hol azért, mert kicsinek született, hol pedig azért, mert tüskéi voltak. Így mindenhonnan kiközösítették.
- Figyelj rám, kicsi süni! – nézett mélyen a szemeibe a nyúl. – Ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad! Egyszerűen add önmagad, minden helyzetben! Hiszen Isten ilyennek teremtett, változtatni rajta nem tudsz, éppen ezért, ne is akarj! Azzal pedig, hogy nem beszélsz senkivel, csak magadba roskadsz, nem oldasz meg semmit. Ezzel nem fogsz előrébb jutni.
A kis süni elmosolyodott, majd elbúcsúzott új barátjától, és visszament a testvéreihez. Megfogadta a tanácsot, így néhány héttel később sokan tisztelni kezdték lelki erősségéért.