Hullott a h�. Feh�r k�p�nyeget vont a dombok, �s a h�zak f�l�. Hideg volt, s minden halott. Nem voltak z�ld falevelek, sem z�ldell� mez�k, sem apr� feh�r kisnyulak, melyek nyaranta a r�teken szaladg�ltak.
M�g is, valahogy gy�ny�r�bb volt minden, mint ny�ron. Kar�csony, szenteste volt, az utc�k ki voltak vil�g�tva, �s j�l l�tszott a feh�r h�takar�.
Egy h�f�dte fa alj�ban egy kisl�ny fek�dt. Arca, mint a porcel�n, haja pedig legink�bb az aranyhoz hasonl�tott. Apr�cska volt, nyolc �vesn�l nem igaz�n lehetett t�bb. Test�t k�l�nb�z� rongyok, �s haszn�lt pokr�cok bor�tott�k, cip�t nem viselt. �hes volt, nagyon f�zott, de soha �let�ben nem panaszkodott senkinek.
Egy kicsi, �t�tt-kopott kalap hevert el�tte, melybe p�nzt koldult. Azonban reggel �ta nem j�rt arra senki, �s azel�tt sem t�l sokan. Mindenki k�sz�lt az esti vacsor�ra, az aj�nd�koz�sra, �s mindenre, ami a kar�csonnyal egy�tt j�r.
A kisl�ny belen�zett a kalapba. �sszesen tizen�t forintot tal�lt benne, �s egy egyforintost, melyet manaps�g m�r semmire nem tudott haszn�lni. Elindult a boltba, hogy �telt vegyen mag�nak. Legal�bb kar�csonykor nem akart �hezni. A h� hullott, a talaj be volt fagyva, �gy a kisl�ny mire �ti c�lj�hoz �rt, t�bbsz�r is elesett.
Amikor bel�pett, mindenki r� szegezte tekintet�t. Haja vizes volt, test�t pedig k�k, z�ld �s lila sz�n� z�z�d�sok, horzsol�sok tark�tott�k.
Nem t�r�d�tt vele. Csak megfogott egy zs�ml�t, belerakta egy zacsk�ba, �s megvette, majd visszas�t�lt a „lak�s�ra”. Majszolgatni kezdte a kerek keny�rszer�s�get, amikor a t�volban megjelent egy k�bor kutya. Nem volt cs�nya, viszont feh�r bund�j�r�l itt-ott hi�nyzott a sz�r.
A kisl�ny fel� futott, majd meg�llt el�tte. Nagy szemekkel meredt a zs�ml�re. Az aranyhaj� r�mosolygott a kutyusra, megsimogatta, majd kett�t�rte zseml�j�t, �s a nagyobbik fel�t a kuty�nak dobta.
- Neked nagyobb sz�ks�ged van r�, mint nekem – mondta, gy�ny�r�, csilingel�, magas hangj�n. – Boldog kar�csonyt!
Majd egy�tt falatozt�k nem valami sok �lelm�ket, �s valami�rt t�nyleg, igaz�n boldogok voltak.