Hullott a h. Fehr kpnyeget vont a dombok, s a hzak fl. Hideg volt, s minden halott. Nem voltak zld falevelek, sem zldell mezk, sem apr fehr kisnyulak, melyek nyaranta a rteken szaladgltak.
Mg is, valahogy gynyrbb volt minden, mint nyron. Karcsony, szenteste volt, az utck ki voltak vilgtva, s jl ltszott a fehr htakar.
Egy hfdte fa aljban egy kislny fekdt. Arca, mint a porceln, haja pedig leginkbb az aranyhoz hasonltott. Aprcska volt, nyolc vesnl nem igazn lehetett tbb. Testt klnbz rongyok, s hasznlt pokrcok bortottk, cipt nem viselt. hes volt, nagyon fzott, de soha letben nem panaszkodott senkinek.
Egy kicsi, ttt-kopott kalap hevert eltte, melybe pnzt koldult. Azonban reggel ta nem jrt arra senki, s azeltt sem tl sokan. Mindenki kszlt az esti vacsorra, az ajndkozsra, s mindenre, ami a karcsonnyal egytt jr.
A kislny belenzett a kalapba. sszesen tizent forintot tallt benne, s egy egyforintost, melyet manapsg mr semmire nem tudott hasznlni. Elindult a boltba, hogy telt vegyen magnak. Legalbb karcsonykor nem akart hezni. A h hullott, a talaj be volt fagyva, gy a kislny mire ti cljhoz rt, tbbszr is elesett.
Amikor belpett, mindenki r szegezte tekintett. Haja vizes volt, testt pedig kk, zld s lila szn zzdsok, horzsolsok tarktottk.
Nem trdtt vele. Csak megfogott egy zsmlt, belerakta egy zacskba, s megvette, majd visszastlt a „laksra”. Majszolgatni kezdte a kerek kenyrszersget, amikor a tvolban megjelent egy kbor kutya. Nem volt csnya, viszont fehr bundjrl itt-ott hinyzott a szr.
A kislny fel futott, majd megllt eltte. Nagy szemekkel meredt a zsmlre. Az aranyhaj rmosolygott a kutyusra, megsimogatta, majd ketttrte zsemljt, s a nagyobbik felt a kutynak dobta.
- Neked nagyobb szksged van r, mint nekem – mondta, gynyr, csilingel, magas hangjn. – Boldog karcsonyt!
Majd egytt falatoztk nem valami sok lelmket, s valamirt tnyleg, igazn boldogok voltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzsek
Archvum
