Azt hittem, nem tudom megtenni. L�ttam szemeiben a f�lelmet, �s a k�ts�gbees�st. K�zelebb l�ptem hozz�, majd szerelmes szavakat suttogtam a f�l�be. Elmondtam neki, hogy minden rendben lesz, mire kicsit tal�n megnyugodott. Mindketten f�l m�terre �lltunk a kulcst�l, �s b�multuk azt. Ez volt az egyetlen es�ly�nk, de amint megpr�b�ltam volna elford�tani, a fi� f�lelemmel, �s bizalmatlans�ggal meredt r�m. �gy nem tudom megtenni.
A szoba merev, t�retlen csendj�be apr� zaj k�szott be. L�ptek zaja. Ha nem teszem meg, elkapnak.
Hosszan a fi�ra meredtem, a kimondatlan k�rd�sre v�rva a v�laszt. B�lintott. H�l’ Istennek. �gy �ppen id�ben siker�lt elford�tanom a kulcsot.

***

Kinyitottam a szemem, fogalmam sem volt r�la, hol vagyok. A f�ld�n fek�dtem, �s �reztem, ahogy Joe j�tszik a hajammal, de l�tni nem l�ttam semmit, csak a teljes s�t�ts�get. Pr�b�ltam megsz�lalni, de egy hang sem j�tt ki a torkomon. �risten, megn�multam!
- Ne f�lj, mindj�rt jobb lesz – mosolygott r�m a fi�, majd fel�ltetett.
Iszonyatos f�jdalom nyilallt bele a fejembe, olyan, mintha kereszt�ld�ftek volna rajta egy kardod. Hozz��rtem a fejemhez, a kezem ragacsos lett a v�rt�l. Te j� �g! Mennyit zuhanhattam? Joe-nak mi�rt nincs semmi baja? �s hol vagyunk? R�ngat�zni kezdtem, majd megpr�b�ltam felkelni a f�ldr�l, de a fi� visszal�k�tt.
- Kicsim, legal�bb addig maradj nyugton, am�g el�ll a v�rz�s, �s visszaj�n a hangod.
Ez a kett� vajon �sszef�gg? Ut�lom, ha nem tudok sehogy sem kommunik�lni! Most mutogassam el, mint egy h�lye? �h, annyira nem fontos.
Megpr�b�ltam picit el�re hajolni, mire a t�d�mbe nyilallt ugyanolyan f�jdalom, mint a fejemben volt, �s v�rt k�h�gtem f�l.
- K�ny�rg�m, maradj nyugton! Fek�dj ink�bb vissza!
- J�l… vagyok – j�ttek ki az er�tlen szavak a sz�mon, majd els�t�t�lt minden.
Az utols� dolog, amit hallottam, Joe f�jdalmas ki�lt�sa, de nem �rtettem, mit mond.

***

Hangokat hallok a t�volb�l, besz�lget�st. Pr�b�lom kivenni a szavakat, de nem �rtek semmit. Azt�n mintha egyre k�zelebbr�l besz�ln�nek, egyre tiszt�bban hallom.
- M�g p�r napig kicsit k�ba lesz. Egy�bk�nt szerencs�tek, hogy �n tal�ltalak meg titeket. Nem tan�csos egy ki nem dolgozott virtu�lis val�s�gban kalandozgatni.
- Nem �nsz�ntunkb�l tessz�k.
- �ld�znek minket – sz�lalok meg, mire Joe, �s egy orvos szer� f�rfi azonnal odaugranak az �gyam mell�.
- J�l vagy, cic�m?
- Persze. Hisz’ a macsk�k mindig talpra esnek. Egy�bk�nt mi t�rt�nt. Hogy ker�ltem ebbe a… k�rh�z szer� valamibe?
- Kettesben hagylak Nate doktor�rral. Majd � elmondja.
- Ugye nem m�sz messzire?
- Csak hozok neked te�t – kezet cs�kol nekem, majd kis�t�l.
- Aranyos ez a fi� – k�zli a doktor �r.
- Nem v�letlen�l szerettem bele.
- Az�rt vesz�lyes egy ilyen finom, fiatal h�lgyet egy olyan helyre hozni, ahol percenk�nt �talakul minden. R�ad�sul az emberek is �ldozatai lehetnek ennek.
- Mi t�rt�nt velem?
- Beleest�l a kidolgozatlan rendszer csapd�j�ba. Nem akart t�ged elfogadni, v�rusnak �rz�kelt, ez�rt megpr�b�lt elpuszt�tani. Azt aj�nlom, mi hamarabb hagyj�tok el ezt a helyet.
- Nem tudjuk. �ld�znek minket.
- Akkor majd �n kiviszlek innen, �s megadok mindent, amit csak szeretn�l. Egy ilyen gy�ny�r� n�t nem lehet ekkora vesz�lynek kitenni. – Vesz�lyesen k�zel ker�l hozz�m, megpr�b�l megcs�kolni, amikor kiny�lik az ajt�.
Joe l�p be, �s �gy csin�l, mint aki nem l�tott semmit. Kezembe nyomja a te�t, majd le�l Nate mell�.
- Hogy �rzed magad, Kelly?
- Jobban – felelem egy mosollyal, majd belekortyolok a te�mba.
K�rben�zek, feh�r falakat l�tok, apr� ablakokkal a velem szemk�zti falon. Semmi nincs a helyis�gben, csak az egy darab k�rh�zi �gy, amin fekszem, �s a kanap�, ahol a fi�k �lnek. �ress�get �rzek bel�l, mintha hi�nyozna valami, de tal�n csak a hely hat�sa.
- Rossz el��rzetem van, azt hiszem, t�rt�nt m�g egy hasonl� eset – mondja Nate, majd kis�t�l.
Kettesben maradunk Joe-val. Egym�sra mosolygunk, majd finoman v�gigsim�tja az egyik kezem, azt�n k�t keze k�z� veszi.
- Mi t�rt�nt k�zted �s Nate k�z�tt?
- Semmi – v�gom r�, �s automatikusan elford�tom a fejem.
- Azt l�ttam…
- Csak bepr�b�lkozott!
- J�.
N�ma csend lesz, s mintha megfagyna a leveg� is. Fogalmam sincs, mit mondhatn�k neki, v�g�l is nem t�rt�nt semmi.
- Higgy nekem, cica – sz�lal meg hirtelen a fi�. – Ez az ember nem j�. Csak az�rt gy�gy�tott meg t�ged, hogy megkaphasson.
- Ne besz�l butas�gokat!
- Figyeld meg! Most r�j�tt, hogy nem kaphat meg t�ged, ez�rt megpr�b�l elpuszt�tani.
- Nem hiszem. K�l�nben is, hogy tudna � elpuszt�tani, mikor csak egy program?
- Akkor mit�l folyik v�r a sz�db�l?
Odany�lok, �s t�nyleg ott �rzem a ragacsos anyagot. Nem, ez nem lehet �… Hiszen…

***

Kinyitom a szemem, s�t�t van. Egy �gyon fekszem, �s Joe karjai b�kly�k�nt nehezednek r�m. Megpr�b�lok megmozdulni, de nem megy, a fi� alszik.
- Joe – pr�b�lom fel�breszteni.
- Mi a baj, kicsim?
- �ld�ztek minket, azt�n egy virtu�lis val�s�gba ker�lt�nk, ahol… - elhallgattat egy cs�kkal.
- Biztos csak rosszat �lmodt�l – mondja, majd visszafekszik aludni.
�n ink�bb k�mlelem a s�t�ts�get, nem akarok m�g egy ilyen �lmot, hiszen neh�z lenne megint mindent elviselni. Csak �lom volt, csak �lom volt, csak �lom. Ism�telgetem magamban, amikor a velem szemk�zt l�v� sz�m�t�g�p hirtelen bekapcsol, monitorja teljes eg�sz�ben narancss�rga sz�nt �lt. Nem sokkal k�s�bb fekete bet�kkel a k�vetkez� jelenik meg: „Mindent sajn�lok! Szeretettel, George.”