Az �g f�nyesen k�klett a feh�ren, �s helyenk�nt z�lden csillog� mez� felett. A nap s�t�tt, �s egy felh�t sem lehetett l�tni az �gen. M�r az utols� h� is leesett, jelezv�n, hogy hamarosan v�ge a t�lnek, a fagyos id�szaknak, el�b�jhatnak azok a n�v�nyek, �s �llatok, melyek a melegebb id�j�r�st szeretik.
Egy kisl�ny �lt a havas f�ben, hat �vesn�l nem nagyon lehetett t�bb. S�t�t, fekete haja mintha csak kiemelte volna elef�ntcsontsz�n� arc�t, �s nagyon vil�gos, tiszt�n k�k szemeit, melyben az �r�m minden jele csillogott. A sz�j�t is, mely kezdett picit belilulni a hidegt�l, mosolyra h�zta, �s a kezeivel, melyeket a feh�r pamutkeszty� meleg�tette a h�ban kotor�szott, mintha keresne valamit. Test�t r�zsasz�n, sok zipz�ras, manaps�g igencsak divatosnak mondhat� apr� kab�t fedte, egy tejsz�n�, igencsak vastag nadr�g, l�bacsk�in pedig sz�r�s csizm�csk�k lapultak, melyek nagyon hasonl� sz�n�ek voltak, mint a kab�tja, fej�n pedig hasonl�, sz�r�s f�lv�d�t viselt.
- Megvan! – ki�ltott fel, majd els�p�rte a havat egy h�vir�gr�l, mely nagyon kis m�rt�kben t�rt el a k�r�l�tte l�v� vil�gt�l, hiszen a sz�ra z�ld volt, ak�r az ak�cerd� ny�ron, a szirmai pedig feh�rek, ak�r a krist�lytiszta h�.
Ott �lt el�tte, �s csak b�multa, ahogy a term�szet �jj��led�s�nek az els� cs�r�ja el� t�rult. Nem akarta let�pni, �gy gondolta, hogy az a vir�gnak f�jna. A term�szetet, a n�v�nyeket, az �llatokat ugyanannyinak tekintette, mint saj�t mag�t, �s �gy v�lte, hasonl�an is m�k�dnek. Vannak f�jdalmaik, n�ha s�rnak, n�ha nevetnek, n�ha pedig csak egyszer�en unatkoznak. Tal�n �ppen ez�rt csod�lta ennyire a n�v�nyt, melyet az el�bb tal�lt meg.
Nem sokkal k�s�bb egy nagyj�b�l korabeli kisfi� jelent meg a t�volban. Vil�gosbarna haja volt, hasonl� sz�n� szemei, �s �tlagos b�rsz�ne. K�k sz�n� kab�tot viselt, fekete nadr�ggal, �s rajzfilmfigur�s gumicsizm�val. Kis kezecsk�it nem fedte semmi, ink�bb a zseb�ben tartotta a keszty�j�t, �s a kez�t is. Az ember els� r�n�z�sre azt mondta volna r�, hogy a legaranyosabb kisfi� a k�rny�ken.
 Odament a kisl�nyhoz, �s eltaposta a h�vir�got, melyet az im�nt az megtal�lt.
- Ezt meg mi�rt csin�ltad? – k�rdezte, �s k�k szemeit, melyekben k�nnyek kezdtek csillogni, r�emelte arra a tekintet�t, aki miatt majdnem s�rni kezdett.
- Az�rt, mert anyuk�m azt mondta, hogy aki gyeng�bb, azt el kell taposni. Ez a vir�g gyeng�bb volt n�lam, sz�val eltapostam.
A fekete haj�, apr� l�nyk�nak v�gigfolyt egy k�nnycsepp az arc�n, majd felkelt a f�ldr�l, �s elindult megkeresni a bar�tn�it.