Bekapcsoltam a konzolt. A kontroller a kezemben pihent, ujjaimat pedig j�t�kra izz�tva tartottam a gombokon. R�juk n�ztem. Arra gondoltam, milyen sz�p sz�n�k van, �s milyen j�l kit�nnek az alap feketes�gb�l. Elk�peszt�en tetszett, els�sorban �l�nks�ge miatt, m�sodsorban pedig az�rt, ami�rt ennyire j�l a kezembe illeszkedett. Szem�gyre vettem a gombokat. K�z�pen az X-box jele vil�g�tott, z�ld f�nyben, bal sz�len pedig a k�t sz�rke ir�ny�t�kar, �s az ir�ny�t� gombok n�ztek velem farkasszemet. A m�sik oldalon pedig a sz�nes, bet�s gombok foglaltak helyet. Alul az ’A’ jelz�s�, mint smaragd, z�lden d�szelgett. Felette, kiss� balra egy k�k ’X’, legfel�l egy s�rga ’Y’, t�le jobbra, picit lefel� pedig egy rubinsz�n ’B’ gomb volt l�that�. �k n�gyen, mintha �letre keltek volna a kezemben. Hirtelen �gy �reztem, mintha mozogn�nak, �s �k lenn�nek azok, akik �tveszik felettem a hatalmat.
Azonban a kontrolleren nem csak el�l, vagyis a tetej�n voltak gombok, hanem a h�tulj�n is. ’RB’, ’LB’, �s ’RT’, ’LT’ jelz�s�ek. Sz�rk�k, ak�r csak az ir�ny�t�k, �s alig t�ntek ki az alap feketes�gb�l. Mintha elveszn�nek benne, pedig a j�t�kban mennyi, de mennyi hasznuk van. Rengeteg dolgot csak vel�k lehet megcsin�lni, �k a legszebbek, a legtehets�gesebbek, a legjobbak. M�gis sz�rk�n elvesznek a feketes�gben, ahogy az ir�ny�t�k is. Ak�r az �letben.