Tal�n nincs is ann�l f�jdalmasabb, amikor l�tod, hogy egy sz�modra fontos ember szenved, de nem tudsz mit tenni ellene.
�n itt �l�k, legal�bb f�l �r�ja, Krisszel szemben, �s n�zem, ahogy k�nnyek gy�lnek csillog�, k�k szemeiben, majd v�gigfolynak a f�jdalomt�l eltorzult, m�gis t�k�letes arc�n. Nem el�sz�r l�tom �t s�rni, de �gy �rzem, ennyire szenvedni sosem l�ttam m�g. L�bait felh�zva �s �tkarolva �l a s�t�t szoba sark�ban, �s zokog. Mindezt �n v�ltottam ki bel�le. Mikor erre gondolok, hirtelen teljesen leb�nulok, majd h�trad�l�k. Nagy koppan�ssal elfekszem a padl�n. A hangra a sarokban s�r� l�ny is felfigyel, de nem sz�l semmit. �n pedig csak a plafont b�mulom, amin nem l�tok semmit. S�t�t van. Kriszti mikor kij�tt a rejtett szob�b�l, az �sszes red�nyt leh�zta.
Belet�rok s�t�tbarna hajamba, �s m�r �n is a k�nnyeimmel k�szk�d�m, amikor azt veszem �szre, hogy egy tengersz�n� szemp�rba b�mulok, amely csillog a k�nnyekt�l. Nem �rtem, mi�rt j�tt ide, azt sem mi�rt hajol f�l�m. Egyszer csak meg�lel, amit meg v�gk�pp nem �rtek.

- Ne haragudj! – s�rja, �n pedig k�rd�n n�zek r�. – Ezt nem szabad elmondanom, mert annak rossz v�ge lehet, r�ad�sul tudnod sem k�ne err�l az eg�szr�l. Csak �n ezzel nem voltam tiszt�ban �s…
- Semmi baj – mondom, majd mindkett�nket �l� helyzetbe h�zom. – Majd elmondasz mindent, ha elj�n az ideje.
- H�t nem �rted? Nem mondhatom el senkinek, mert… - a s�r�st�l elcsuklik a hangja.
- Nyugodj meg! Minden rendben van – pr�b�lom nyugtatni, mik�zben magamhoz h�zom, �s belet�rok sz�ke haj�ba.
- Nincs rendben semmi, �s olyan rossz, hogy nem mondhatom el neked, mi is van. Ha elmondom, azzal t�ged is vesz�lybe sodorlak.
- A kezdett�l fogva vesz�lyes j�tszm�t j�tszottunk. Eddig is tudtam, hogy b�rmikor, b�rmi t�rt�nhet velem. Ak�r ugyanaz, ami a n�v�reddel, ak�r rosszabb, de nem fogom feladni. Ha feladn�m, az azt jelenten�, hogy gy�vas�gb�l nem fejezem be, amit elkezdtem. Sz�val ak�rmi is t�rt�njen velem, mindenk�ppen kider�tem mi t�rt�nt N�rcisszal.
- Sz�val minden�ron tudni akarod?
- Igen – v�laszoltam hat�rozottan, mert tudtam, ha most feladom, soha t�bb� nem lesz lehet�s�gem arra, hogy kider�tsem.
- Akkor is, ha esetleg meghalhatsz? – N�h�ny pillanatig csendben meredtem r�. Tudtam, ha r�v�gom a v�laszt, azt hiszi, meggondolatlanul mondom.
- Term�szetesen igen – felelem, majd k�v�ncsis�gt�l t�gra ny�lt szemeimet r� meresztem.
- A napl� h�tulj�ban n�h�ny alapvet� szab�ly van annak haszn�lat�r�l. Ez t�bbek k�zt ahhoz is hozz�vezet minket, hogy mi�rt t�nt el a n�v�rem. T�z van bel�le, ak�r a t�z parancsolat, annyi k�l�nbs�ggel, hogy ha ezeket nem tartod be, t�nyleg rosszul j�rsz. Ha gondolod, odaadhatom ezt a pap�rt, amin rajta vannak a szab�lyok – mondja, majd megl�b�l el�ttem egy lapot.
- Nem tudom, hogy ezek ut�n t�nyleg el akarom-e olvasni.

Most el�sz�r k�telkedem. Nem tudom, mi van velem, de f�lek. Nagyon f�lek, �s nem att�l, hogy velem t�rt�nik valami, ink�bb Krisztit f�ltem. Ha � nem lenne, bel�l kevesebbnek �rezn�m magam, mintha kit�pt�k volna egy r�szemet. Mivel az �vek sor�n iszonyatosan hozz�n�ttem.
- Mi az, csak nem megijedt�l? Eddig te volt�l mindig az, aki tartotta bennem a lelket, hogy ne adjam fel, de �gy t�nik az eg�sznek nem volt semmi �rtelme.
- �n t�ged f�ltelek – mondom, majd kezeim k�z� veszem, a s�r�st�l kiss� kipirult arc�t.
- Nekem m�r teljesen mindegy – jelenti ki, majd kezeimre teszi az �v�it.
- Sajn�lom.
Hossz� percekig csak egym�s szem�be n�z�nk, mintha a m�sik gondolataiban akarn�nk olvasni. Azt�n s�hajtok egyet.
- Add ide azt a vackot! – mondom, majd szinte kit�pem a pap�rt a bar�tn�m kez�b�l.

„1. Aki a napl�t birtokolja, el�bb hal meg, mint egy�bk�nt meghalna.

2. Aki r�j�n a napl� rejt�lyes titk�ra, az onnant�l sz�m�tott els� es�s napon meghal.

3. Aki birtokolja a napl�t, �s beavat m�st is, azzal a szem�llyel egy�tt fog k�nok k�njai k�zt meghalni, m�g miel�tt lej�rna az ideje.

4. (Nem tudtam megfejteni – Kriszti.)

5. Aki valamilyen m�don ilyen napl�hoz jut, onnant�l kezdve k�teles a saj�t �let�r�l napl�t vezetni.

6. Aki nem tudja a titkot, vagy nem tudta a szab�lyokat megfejteni, de hozz��rt a napl�hoz, azt�n eldobta (megsemmis�tette, �tpasszolta m�snak… stb.), azt az embert eg�sz h�tral�v� �let�ben balszerencse fogja k�s�rteni.

7. Amelyik ember a napl� hat�sai miatt t�nt el a F�ld sz�n�r�l, annak a rokonai k�l�nleges k�pess�gekkel fognak rendelkezni.

8. Aki a titkos szob�kr�l tudom�st szerez, nem sz�lhat senkinek.

9. Aki el akar menek�lni a napl� kiv�ltotta mell�khat�sok el�l, az rosszabb b�ntet�st kap.

10. Aki minden�ron fel akarja kutatni a titkot, sz�molnia kell olyan k�vetkezm�nyekkel is, melyek itt nem lettek lejegyezve.

1762. j�nius 3.”

- Ez ijeszt� – f�z�m hozz�, mik�zben visszany�jtom a pap�rt a legjobb bar�tn�mnek. – F�leg a t�zes. Vajon mi t�rt�nhet m�g, ezeken k�v�l?

- Nem tudom, L�na. Egy biztos, jobb, ha innent�l kezdve h�romszor olyan �vatosak lesz�nk, mint eddig.

- Rendben – mondom, majd megszor�tom a kez�t.

- K�sz�n�m.

Ez a pillanat annyira bens�s�gesnek t�nik. Mintha testv�rek lenn�nk, �s att�l f�ln�nk, hogy elvesz�thetj�k a m�sikat. Magam fel� ford�tom Krisztit, magamhoz h�zom, �s �t�lelem.

- Nem akarlak elvesz�teni – suttogom a f�l�be, azt�n fejemet a v�ll�ba f�rom �s patakzani kezdenek a k�nnyeim.

- Te… s�rsz? – k�rdezi meglep�dve.

- Dehogy! Csak belement valami a szemembe – felelem, elt�volodok t�le, azut�n kit�rl�m a szememb�l az �sszes k�nnycseppet.

- Azt az �tkozott b�szkes�gedet! – jegyzi meg Krisz fejcs�v�lva, �n pedig elmosolyodom.

Ami�ta megsz�lett�nk, azaz tizen�t �ve legjobb bar�tok vagyunk, m�gsem bontakozott ki k�z�tt�nk soha ilyen, vagy ehhez hasonl� jelenet. �lland�an csak veszekedt�nk, de azt�n valamilyen �ton-m�don mindig kib�k�lt�nk. �vod�t�l kezdve mindig � volt az, aki mellettem �llt, �s seg�tett mindenben. Sosem tudtam, �s val�sz�n�leg soha nem is fogom tudni viszonozni mindazt, amit �rtem tett, pedig szeretn�m, �s minden er�mmel ezen vagyok, de �gy t�nik, mindent rosszul csin�lok, csak rosszat okozok neki.

R�n�zek, � pedig �vatosan r�m mosolyog. Ahogy r�m emeli tekintet�t, gy�ny�r� szemeiben azt l�tom, mintha v�dolna engem, hogy beler�ngattam a nyomoz�sba. Tal�n �gy is van. Akkor is �reztem ilyet, amikor megtal�ltuk a napl�t, �s akkor is, amikor sz�ba j�tt, hogy mi lenne, ha mi nyomozn�nk ki, mi is t�rt�nt N�rcisszal. Lassan f�l �ve pr�b�lunk f�nyt der�teni a rejt�lyre, de eddig �gy t�nik, nem haladtunk szinte semmit, r�ad�sul min�l t�bbet tudunk ann�l nagyobb az es�lye annak, hogy rosszul j�runk.

- Ne haragudj – mondom halkan, majd meg�lelem a l�nyt.

Percekig csak �llunk, egym�st �lelve, majd hatalmas morajl�st hallunk, mire ijedt�nkben mindketten h�traugrunk. A zaj forr�sa fel� n�zek, majd l�tom, hogy a padl� elkezdett repedni. Nem sokkal k�s�bb nagy recseg�sek �s ropog�sok k�zepette egy hatalmas lyuk ny�lik a parkett�n, a szoba k�zep�n. Mi a sarokban �csorgunk, �s t�gra ny�lt szemekkel b�muljuk, mi t�rt�nik. Kell n�h�ny m�sodperc mire felfogjuk, mi is van most. A lyukb�l felfel� k�l�n�s, �desk�s illat �rad, n�ha-n�ha z�ld f�st k�s�ret�ben. Nem csak ez az egy dolog van, ami izgalmass� teszi. A m�ly�b�l, mintha �nekhang j�nne, amely visszhangzik az eg�sz szob�ban, �s minket h�vogat.

- Mi legyen? Lemenj�nk? – k�rdezem Krisztire n�zve, aki csak megr�zza a fej�t. – A filmekben pedig �gy szokt�k.

- Nem �rtem, hogy nem f�lnek.

- Lehet, �gy, ahogy most �n. Tudom, hogy �gy is, �gy is rossz v�ge lesz, sz�val semmi �rtelme f�lnem. Egy�bk�nt is, ha nem megy�nk le, honnan tudjuk, mi van ott?

- J�, rendben. Lemegy�nk, de el�bb dobjunk le egy k�vet, vagy valamit.

- Ha te itt tal�lsz k�vet…

- Itt egy �t forintos – jelenti ki, majd a kezembe nyomja.

�vatosan a lyukhoz s�t�lok, let�rdelek mell�, �s belen�zek. Nem l�tom az alj�t. Megfogom a p�nz�rm�t �s leejtem. Nem sokkal k�s�bb egy hangos „a�” ki�lt�st hallunk.

- �gy t�nik, vannak lent – jegyzi meg remeg� hangon a legjobb bar�tn�m.

- F�lsz?

- Igen.

- Fogd meg a kezem! – mondom, majd �gy is tesz.

Veszek egy nagy leveg�t, �s eg�szen felk�sz�tem magam a legrosszabbra is. �vatosan egy puszit nyomok Kriszti arc�ra.

- H�romra! Egy, kett�… h�rom – majd elt�n�nk a lyukban.

Sz�nek �s k�pek suhannak el mellettem, a m�ltamb�l, a jelenemb�l, �s tal�n a j�v�mb�l is. Pr�b�lom a fejem forgatni, mozgatni a l�baim, de teljesen le vagyok b�nulva. Nem tudok mozogni. Azt�n hirtelenj�ben els�t�t�l minden.

- L�na! L�na! �risten! J�l vagy? – hallom, ahogy �gy sz�longat valaki.

Kinyitom a szemeim, �s egy tengerk�k szemp�rba n�zek.

- Igen. Minden rendben, csak azt hiszem egy kicsit bevertem a fejem – v�laszolok a fejemet simogatva, ami �rdekes m�don eddig nem f�jt.

- Akkor j� – teszi hozz�, megnyugodva. – Nem tudom hol vagyunk most.

Csak most emelem le a tekintetem a l�nyr�l, hogy jobban k�r�ln�zhessek. Egy kis szob�ban vagyunk, ami feket�re van m�zolva, �s egyed�l a velem szemk�zt l�v� ajt�csk�n sz�r�dik be f�ny, amely megt�rik a m�g�ttem l�v� hatalmas t�kr�n. R�n�zek a mennyezetre, ahol sz�mtalan piros musk�tli �s feh�r liliom van, de nem l�tom, hogy hol van vir�gcser�p, vagy f�ld, amibe el lenn�nek �ltetve. Azt�n a talajt kezdem el a szemeimmel vizsg�lni, melyen rengeteg csont hever. T�bbnyire emberi csontok. Majd hirtelen egy hangos sik�t�st hallok Kriszti fel�l, mire odakapom a tekintetem, �s l�tom, hogy �ppen most dob el a kez�b�l egy emberi kopony�t. Nagyot koppan a f�ld�n, �n pedig furcs�ll�an a l�nyra n�zek.

- Ez egy… Ez egy… - zil�lja, �n pedig csak megr�ntom a v�llam.

- Az – k�zl�m nyersen.

- Hogy a fr�szba lehetsz ennyire nyugodt?

- �n m�r nem egy ilyet l�ttam. Igaz�b�l t�lzottan meg sem lep�dtem rajta.

- Most nem err�l van sz�, hanem arr�l, hogy konkr�tan leest�nk egy lyukba, ami a semmib�l ny�lt, �s egy ilyen helyen k�t�tt�nk ki.

- T�k izgi, nem? – k�rdezem csillog� szemekkel.

- Nem, L�na. Ez nem izgi. Ez ijeszt�.

- Ugyan – mondom egy legyint�ssel.

- Az�rt szerintem elmehetn�nk m�r – jegyzi meg az ajt�ra mutatva.

- Menj�nk – v�laszolom b�logatva.

Elindulunk az ajt� fel�. �rzem Krisztin, hogy nagyon f�l, ez�rt �vatosan magamhoz �lelem, az egyik kezemmel, �s pr�b�lom megnyugtatni. Tekintetemmel azt �zenem neki: „Ne f�lj! Nem lesz semmi baj.” Kil�p�nk. El�sz�r kiss� elvak�t minket a f�ny, azt�n, ahogy egyre jobban kezd�nk hozz�szokni, kitisztul a t�r. A nap ragyog�an s�t, egy parkban vagyunk, amit sosem l�ttam m�g ezel�tt. Tele van szebbn�l szebb f�kkal, vir�gokkal, �s minden fel�l mad�rcsiripel�st lehet hallani. Emberek viszont sehol nincsenek. Nagyon �gy t�nik, hogy nem ill�nk bele a k�pbe, ahogy �llunk a kis �sv�nyen, amely kereszt�lh�z�dik a parkon.

- Hogyan tov�bb? – k�rdezem, a mellettem �csorg� sz�szire n�zve.

- Ott, mintha �llna valaki. Induljunk el fel�! – v�laszolja, az �t v�g�re mutatva.

Odamegy�nk. A t�vols�g sokkal kevesebbnek t�nik, most, hogy m�r itt vagyunk. El�tt�nk egy hossz� sz�ke haj� l�ny �ll. Von�sai v�szesen hasonl�tanak Kriszti von�saira. Feh�r ruh�ban van, mozg�sa eleg�ns, kecses. H�t persze!

- N�rcisz? – k�rdezem, mire csak b�lint, Krisz pedig t�gra nyitja a szemeit.

- Nem tudsz besz�lni? – �rdekl�dik a bar�tn�m, mire a n�v�re egy pap�rt ny�jt �t neki.

A cetlin a k�vetkez� sz�veg �ll: „�n m�r nem vagyok az �l�k soraiban, egyed�l a napl�mmal (a lelkem egy darabj�val) tudtok kapcsolatba l�pni velem, viszont besz�lni nem tudok. Megn�multam. Mindenesetre adok nektek egy-egy kark�t�t, ami m�g hasznotokra v�lhat. Ezt pedig nagyon j�l jegyezz�tek meg: Ein Spatz in der Hand ist besser eine Taube auf dem Dach.*”

Amint elolvastam, mindkett�nk karj�n aranyozott kark�t� jelent meg, amelyen k�l�nleges jelek vannak. N�rcisz pedig elt�nik.

- Ezek szerint benne vagyunk a napl�ban? – k�rdezi meg Kriszti, aki velem egy�tt olvasta a levelet.

- Igen, �gy t�nik.

Nem sokkal k�s�bb egy hatalmas f�ny�radat ut�n els�t�t�l minden.

A telefonom cseng�hangj�t hallom, amelynek k�vetkezt�ben kinyitom a szemeim. A h�tamon fekszem, �s korom s�t�t van, de �gy is r�j�v�k, hogy a saj�t szob�mban vagyok, az �gyamon. A plafonomra szegelt �ra hajnali h�rmat mutat. Tal�n �lmodtam? A kezemhez ny�lok, amin m�g mindig rajta van a kark�t�. Ezek szerint val�s�g volt, de akkor, hogy ker�ltem most ide? R�ad�sul egyed�l. Hol van Kriszti? A mobiltelefonom�rt ny�lok, hogy megn�zzem, m�g is ki a fene keres az �jszaka kell�s k�zep�n. Dr�ga egyetlen legjobb bar�tn�m nev�t l�tom a k�perny�n, sz�val azonnal visszah�vom.

- �risten, L�na! Azonnal ide kell j�nn�d! – veszi fel szinte azonnal.

- Szia, neked is, �r�l�k, hogy az �jszaka k�zep�n fel�bresztesz.

- Na, ne sz�rakozz velem! Erre nincs id�nk. Gyere ide!

- Hol vagy?

- Otthon.

- Rendben, azonnal indulok – adom meg magam, majd leteszem a telefont.

Felkapcsolom a l�mp�t, belen�zek a t�kr�mbe. R�vid, lila h�l�ingben vagyok, barna hajam pedig �gnek �ll. �gy m�gsem mehetek ki. Vill�mot megsz�gyen�t� gyorsas�ggal nyitom ki a szekr�nyemet, �s veszem el� bel�le a ruh�kat. �lt�zk�d�s k�zben azon gondolkozom, hogy vajon mi lehet ekkora dolog? F�radts�gomban viszont nem jut eszembe semmi. Gyorsan magamra h�zom a szekr�nyb�l el�vett ruh�imat, �s elindulok.

*A n�met sz�veg jelent�se: Jobb egy ver�b a k�zben, mint egy galamb a tet�n.

Negyedik fejezet�rt katt ide!