Egym�ssal szemben �llunk. Megrov�an n�zek k�k szemeibe, mert nem �rtem, mi�rt kellett felkeltenie hajnalok hajnal�n. R�ad�sul azt sem nagyon tudom, mi�rt kellett felm�sznunk a tet�re. Eg�szen addig ezen elm�lkedem, m�g meg nem l�tom az egyik cser�pbe karcolt „Taube*” sz�t.
- Nem mondod, hogy bele kell karcolnod a kezedbe, hogy „Spatz**"? – k�rdezem elrettenve.
- Szerintem el�g csak r��rni – v�laszolja, majd el�vesz egy filcet, �s r��rja a sz�t a kez�re.
A felirat ragyogni kezd, �n pedig h�traugrom, aminek k�vetkezt�ben majdnem leesem a tet�r�l, de Kriszti �rtem ny�l �s visszah�z. Belen�zek a szemeibe, amik szint�n ragyogni kezdenek, �s kezdem �gy �rezni, hogy nem is a legjobb bar�tn�mre n�zek.
- N�rcisz vagyok – sz�lal meg, de miel�tt meglep�dhetn�k, folytatja -, rem�ltem, hogy r�j�tt�k erre az apr�s�gra, mert �gy bele tudtam k�lt�zni a h�gom test�be, �s besz�lni is tudok. Nagyon szeretn�k nektek seg�teni.
- Rendben. Akkor menj�nk le a tet�r�l, �s mondj el mindent, amit tudsz!

Nem telt sok id�be, mire lek�sz�l�dtunk, azt�n bement�nk Kriszti szob�j�ba. Most N�rcisz a konyh�ban tev�kenykedik, te�t f�z mindkett�nknek, mert szerinte az megnyugtat�, �s j�t tenne nekem. �n a legjobb bar�tn�m kis zug�ban �l�k az �gyon, �s mikor a n�v�re bel�p az � test�ben, �gy megijedek, hogy h�traesem, �s beverem a fejem a falba.
- Nem is te lenn�l – sz�lal meg nevetve az �jonnan bel�pett, majd lerakja a t�lc�t (melyen te�skanna van, tele forr� te�val, �s k�t te�scs�sze) a szoba k�zep�n �ll� asztalk�ra.
- Gyere te�zni!
- Rendben, de el kell mes�lned mindent, amit csak tudsz err�l az eg�szr�l! – mondom, majd odas�t�lok az asztalk�hoz, �s le�l�k t�r�k�l�sben, N�rcisszal szemben.
- Mindent el fogok mes�lni, de ez most j�t fog tenni neked, hidd el! – szavai nyomat�kos�t�sak�ppen, felemeli a kancs�t, majd �nt az egyik cs�sz�be, �s a m�sikba is.
- H�t j�. – Elveszem az egyik cs�sz�t, �s belekortyolok. – Nagyon finom ez a tea.
- Szuper. Mindent elk�vettem ez�rt.

- R�t�rhetn�nk a t�rgyra? - t�relmetlenkedem
- Term�szetesen – feleli nyugodtan, majd kecses mozdulatokkal a sz�j�hoz emeli a m�sik cs�sz�t. – Mit szeretn�l tudni?
- Mindent.
- Rendben. Hol kezdjem?
- El�sz�r is, elmondhatn�d, honnan j�tt�l…
- A hal�lb�l t�rtem vissza a napl�, �s a ti seg�ts�getekkel.
- �s milyen a hal�l? – k�rdezem, komoly �rdekl�d�ssel az arcomon.
- Nem olyan, amilyennek sokan gondolj�k. Egyed�l az rossz benne, hogy nem tal�lkozhatsz a szeretteiddel, �s hi�nyoznak. Egy�bk�nt a kl�ma nagyon kellemes, a Nagy F�n�k kedves vel�nk, semmilyen b�n nincsen, �s semmi nem f�j. Csak a hi�ny �rezhet�, de ahhoz hozz� lehet szokni.
- Mi�rt kellett meghalnod? – �rdekl�d�m tov�bb, azt�n belekortyolok a te�mba.
- A 2012-es vil�gv�ge miatt. – Meglepetts�gemben majdnem visszak�p�m a sz�mban l�v� italt.
- Ezt meg hogy �rted?
- A Nagy F�n�k a vil�gv�ge miatt a vil�g minden t�j�n elsz�rt �sszesen legal�bb 10-15milli�rd ilyen napl�t, hogy mindenk�ppen jusson minden embernek. Miut�n pedig az emberek meghaltak, elpuszt�tja a F�ldet, saj�t mag�t, minden ember lelk�t, meg �gy abszol�t mindent. Sz�val a v�g�n semmi nem marad.

- A Nagy F�n�k, Isten?
- Tulajdonk�ppen igen. A kereszt�nyek eg�sz sok dologra r�j�ttek, p�ld�ul, hogy � ott van mindenhol, meg, hogy � teremtette a vil�got. Azonban nem mindent tudnak j�l. Isten nem a saj�t k�pm�s�ra teremtette az embereket, ezen k�v�l Pokol nem l�tezik, csak Mennyorsz�g van, meg Tiszt�t�hely, mert, ha a Tiszt�t�helyen valakinek a lelke nem k�pes megtisztulni, az a l�lek elpusztul, �s semmiv� lesz.
- T�nyleg? Akkor te most tulajdonk�ppen egy angyal vagy?
- Na, igen, ez is t�vhit. Nincsenek angyalok, meg �rd�g�k. Ink�bb szellemeknek nevezn�m magunkat.

- �rtem. A vil�gv�g�t meg tudjuk akad�lyozni? – k�rdezem k�t korty tea k�z�tt.
- Teljesen kiz�rt, de van egy olyan �rz�sem, hogy ti ketten m�g a hal�lban is �letben fogtok maradni. J�s k�pess�gekkel rendelkezem, de enn�l t�bbet sajnos nem mondhatok.
- Vil�gos. Sz�val 2012. december 21-�n mindenk�ppen v�ge lesz a vil�gnak. Tekintve, hogy most 2012 augusztusa van, ez m�r nincs is messze.
- Pontosan. Az emberek pedig m�r november v�g�n el fognak t�nni a F�ldr�l. Azt�n az �llatok, majd a n�v�nyek, v�g�l maga a F�ld is elpusztul.
- �n mi�rt nem jutottam hozz� ilyen napl�hoz?
- Ezt nem mondhatom el. Fogtok majd kapni napl�t, de a l�nyeg, hogy te �s Kriszti m�g nem kaptatok. Csak ti ketten az eg�sz vil�gon.
- Mi�rt?
- Mondom, hogy nem mondhatom el!
- Ne csin�ld m�r! Tudni akarom!
- Majd mindent megtudsz, ha elj�n az ideje.

S�hajtottam, azt�n megittam a cs�sz�mb�l az utols� korty te�t is. Nem hiszem el, hogy nem tudhatok semmit, �s mindennek el kell j�nnie az idej�nek. Annyira ki�br�nd�t�. Eszembe jutott egy k�rd�s, amit nem tettem fel, pedig lehet �rdekes:
- Hogyan k�sz�lnek a napl�k?
- Nem hinn�m, hogy ez annyira fontos lenne.
- Engem �rdekel.
- Kutya�r�l�kb�l, a Nagy F�n�k b�rmire k�pes.
- Ezt ugye nem mondod komolyan? – k�rdezem, �s a nevet�st�l majdnem az orromon j�n vissza a tea.
- De – k�zli egy v�llr�nt�ssal.

- Am�gy azon gondolkodtam, hogy a napl�d v�g�ben vannak szab�lyok
- Hamis�tv�nyok. Csak a d�tum val�s rajta.
- Nem mondod, hogy azt a napl�t az 1700-as �vekben alkott�k – esik le az �llam.
- Nos, a l�nyeg az, hogy az emberek m�r az �korban r�j�ttek erre. Semmi sem tarthat �r�kk�. A vil�g folyton v�ltozik, az emberek is, �s Isten is.
- A Nagy F�n�k megengedte neked, hogy ide gyere?
- Igen, de ezeket az inform�ci�kat nem adhatod tov�bb senkinek, Krisztin k�v�l. Meg m�g annyi, hogy ma �jjel elt�nnek a sz�leid, �s az �n sz�leim is. Mennyi az id�?
- Hajnali �t lesz, �t perc m�lva. Majdnem m�sf�l �r�ja besz�lget�nk.
- Bizony. Jobb lesz, ha megyek. Gyere a f�rd�be, �s mosd le Krisztina kez�r�l a verebet! – k�zli nevetve, majd bevonulunk a f�rd�be.

Krisz k�r�mkef�j�vel, �s j� sok szappannal, meg s�rol�ssal a l�ny kez�r�l lej�tt a felirat, aminek k�vetkezt�ben N�rcisz �jra elt�nt, a test, amiben volt, kimer�lt, �s �sszeesett. Ebben a helyzetben nem nagyon tudok mit csin�lni, karjaimba kapom a legjobb bar�tn�met, beviszem a h�l�szob�ba, majd lefektetem az �gyra. Egy darabig, csak n�zem, ahogy alszik, azt�n �n is elalszom. Ott feksz�nk cs�ndben, b�k�sen, egym�s mellett szuszogva.

- L�na, �bredj! – hallom Krisz hangj�t, mire kinyitom a szemem, k�m�s tekintetem pedig a l�nyra emelem.
- Mennyi az id�? – k�rdezem �s�tozva.
- Reggel f�l nyolc.
- J�l van. J� �jszak�t! – k�zl�m, majd visszad�l�k az �gyra.
- Ne sz�rakozz m�r velem! – �v�lti, majd a fejemhez v�g egy p�rn�t.
- Ezt m�g nagyon meg fogod b�nni – motyogom, majd mikor k�zelebb hajol, hogy jobban hallja, mit mondtam, az arc�ba nyomom az �n p�rn�mat.

Folytatjuk a kis p�rnacsat�t, a baldachinos �gyon, �s a nyomoz�s megkezd�se �ta, most el�sz�r felszabadultan, �nfeledten nevet�nk, sz�rakozunk. Tal�n ez az utols� alkalmunk, hogy �gy egy�tt lehet�nk.
Fejen tal�l, azt�n h�ton, ut�na hason, �n pedig t�rdre rogyok, majd hasra d�l�k, mire Kriszti a h�tamra �l, �s lefogja a kezeimet. Nem b�rok mozdulni.
- J�l van! Te nyert�l – adom meg magam nevetve.
- �n annyira szeretlek – mondja, majd lem�szik r�lam, �s mag�hoz �lel. – Egy�bk�nt mi t�rt�nt ma hajnalban?
- T�nyleg! Te nem eml�kszel semmire.
- J�, hogy r�j�ssz, kissz�vem!

Megr�zom a fejem. Most semmi kedvem nincs �sszeveszni a legjobb bar�tn�mmel. Elv�gre nem sok id�nk van ezen a F�ld�n, �s az sem biztos, hogy hal�lunk ut�n l�thatjuk m�g egym�st. Veszek egy nagy leveg�t, �s elmes�lek neki mindent. Azt, hogy hogyan sz�llt bele N�rcisz lelke Kriszti test�be, �s azt is, hogy m�r nem sok van h�tra. A kis mes�m v�gezt�vel Kriszti elkerek�ti nagy, k�k szemeit.
- N�rcisz itt volt, �s �n nem is tal�lkozhattam vele? – k�rdezi boci szemekkel n�zve r�m, �n pedig akaratlanul is elnevetem magam.
- N�gy h�nap m�lva v�ge a vil�gnak, az emberek k�z�l val�sz�n�leg csak mi tudjuk hogyan. R�ad�sul a sz�leink ma fognak elt�nni, te meg k�pes vagy azzal foglalkozni, hogy nem tal�lkozt�l a n�v�reddel. Nem vagy sz�vbajos…
- A kutyaf�j�t! – mondja, majd el�vesz az egyik p�rna al�l egy r�zsasz�n �s egy piros napl�t. – Mib�l gondolod, hogy a sz�leink ma fognak elt�nni?
- Egyr�szt, N�rcisz mondta. M�sr�szt, esik az es�.
- Hajnalban m�g j� id� volt – mondja, majd kin�z az ablakon, mintha k�telkedne a szavaimban.
- Egy olyan t�z perce kezdett el esni.
- Nem azt mondtad, hogy a szab�lyok hamisak?
- A legt�bb igen, az viszont biztos, hogy az emberek es�s napokon t�nnek el.
- �rtem.
- Egy�bk�nt mik azok? – k�rdezem a k�t napl�ra mutatva, mire Kriszti felford�tja �ket.

A r�zsasz�nen ez�st bet�kkel a Kiss Krisztina n�v �ll, kis ez�st lakat van hozz�, ez�st kulcsokkal. A piros darabon arany bet�kkel a Mezei L�na n�v �ll, arany lakat van rajta, �s arany kulcsok.
- A vil�g leggy�ny�r�bb gyilkos eszk�zei – jegyzem meg, csillog� szemekkel, majd elveszem a saj�tomat, �s kinyitom. Term�szetesen �res.
- Vajon hogy ker�ltek ide?
- Ez egy j� k�rd�s. Elvileg kutya�r�l�kb�l k�sz�lnek, de nem hiszem, hogy a kuty�tok itt v�gezn� a dolg�t. R�ad�sul a kis p�rnacsat�nk el�tt nem is voltak itt.
- Biztos szem�lyre szabottan jelennek meg. Egy�bk�nt eml�keim szerint sem �ron�, sem N�rcisz� nem volt ilyen sz�p.
- Csak �gy eml�keztetn�lek, hogy ezek miatt fogunk meghalni!
- Az�rt �r�l�k, hogy ilyen sz�pet kaptunk.
- Te nem vagy eg�szen norm�lis – k�zl�m, mire l�tom, hogy kicsit elszontyolodik -, �s pont ez�rt vagy te a legjobb bar�tn�m.
- Im�dlak! – jelenti ki mosolyogva, azt�n meg�lel.

- Hogyan t�lts�k az utols� n�h�ny napunkat a ny�ri sz�netb�l?
- Elmehetn�nk fagyizni, meg s�t�lni, esetleg arra a j�tsz�t�rre is odamehetn�nk, ahol r�gen egy�tt j�tszottunk.
- Tetszik az �tlet. Tal�lkozzunk d�lut�n h�romkor a fagyiz� el�tt. Addig kialszom magam, �s kezdek valamit a szanasz�t �ll� hajammal.
- Ok�. Akkor most elm�sz?
- Nem. Itt maradok, itt mosok hajat, �s itt alszom, azt�n v�letlen�l m�sik busszal megyek, hogy el�bb oda�rjek, mint te. Persze, hogy elmegyek.
- Rendben. Am�gy melyik fagyiz�ban tal�lkozunk?
- V�gre egy �rtelmes k�rd�s! Abban, amelyikbe a sz�leink elvittek, mikor kicsik voltunk. Ott ismerkedt�nk meg, eml�keim szerint.
- Szuper.
- Akkor ott tal�lkozunk – azzal kimegyek a teraszajt�n.

- Neked is sok eszed van. Es�ben fagyizni – mondja Kriszti a fej�t r�zva.
- M�r nem az�rt, de a te �tleted volt – v�laszolok, azt�n eszem egy kan�llal az el�ttem l�v� fagylaltkehelyb�l.
Ezek azok a pillanatok, melyek�rt meg�ri �lni. Velem szemben a vil�g legjobb bar�tn�je �l, el�ttem van egy isteni fagylalt, amit sz�pen, lassan kezdek bekebelezni. Mikor kicsik voltunk, akkor is ugyanitt fagyiztunk, �s l�tom Kriszen, hogy gondolataiban el�j�nnek a r�gi sz�p eml�kek, ahogy nekem is. M�gse sz�lunk egym�shoz. Olyan ez, mintha m�r elvesz�tett�k volna a m�sikat, �s tudjuk, mindkett�nknek rosszul esne, ha most megsz�laln�nk.
�vatosan megfogom az egyik kez�t, �s �sszekulcsolom a saj�tommal. Fel�llok a sz�kr�l, m�lyen a szemeibe n�zek, majd elkezdek hozz� egyre k�zelebb hajolni. A sz�vem egyre vadabbul ver, �gy �rzem majd’ kiugrik a hely�r�l, �s eg�sz testemben remegek. Hi�ba mindez, hi�ba ezek az �rz�sek, hi�ba ilyen gy�ny�r� a l�ny, nem tudom megtenni, pedig val�sz�n�leg m�skor nem lesz r� alkalmam. Amikor az orrunk �ssze�r, egyszer�en h�traugrok, Kriszti meg csak pislog r�m. Nem tudom, hogy ezt most az�rt, mert csak meglep�d�tt, vagy az�rt, mert � is akarta volna ezt a cs�kot.

Nem sz�l semmit. �l tov�bb csendben �s eszi a fagylaltj�t. Valahogy ideg�l� most ez a csend. Nem tudom, mire gondol, lehet, nem azt �rzem, amit � �rez, �s az is lehet, hogy ezzel v�ge a bar�ts�gunknak. Tal�n jobb lesz, ha most �n sem sz�lalok meg, �s nem hozom fel t�bb� ezt a t�m�t.
- N�zd csak! El�llt az es�. Mehet�nk a j�tsz�t�rre hint�zni egyet – szavaim nyomat�kos�t�sak�ppen az ablak fel� mutatok.
- Rendben. Menj�nk – mondja mosolyogva, �gy t�nik nem haragszik r�m.

A mai nap hihetetlen�l j� volt. Majdnem siker�lt �sszegy�jtenem a b�tors�gom ahhoz, amit lassan �t �ve nem b�rok megtenni, �s Kriszti m�g csak nem is haragszik r�m. A j�tsz�t�ren teljesen felszabadultam besz�lgett�nk, �s �jra gyerekek lehett�nk, de a cs�k t�m�t nem mertem felhozni. F�lek, rossz lenne neki, vagy a bar�ts�gunk k�r�ra menne. Ak�rhogy is, a t�ny az t�ny, beleszerettem a legjobb bar�tn�mbe. Amikor erre r�j�v�k, csak mosolygom, majd a fejemet a p�rn�ra hajtom, mintha Kriszti telt kebleire hajtan�m, �s r� gondolva alszom el.


*galamb
**ver�b

�t�dik fejezet�rt katt ide!