Az es� szakadt. Mi pedig menek�lt�nk az �g d�rejei el�l. S�t�t, s�r�, t�l eleji �jszaka volt. Erd�, kop�r f�k, denev�rek, baglyok �s furcsa, ijeszt� hangok lengtek k�r�l minket. �p�leteket sehol sem l�ttunk.
- Azt hiszem elt�vedt�nk – sz�lalt meg a sz�ke haj� sr�c a h�tam m�g�l.
- Na, nem mondod – feleltem. – Egy�bk�nt mi is a neved?
- D�vid vagyok, de most k�rdezed meg legal�bb �t�dj�re.
- Tudom – feleltem egy v�llr�nt�ssal, majd ism�t az �tra szegeztem a tekintetemet.
Vel�nk s�t�lt m�g egy l�ny, term�szetes v�r�s hajjal �s k�k szemekkel �ldotta meg az �g. Nagyon sov�ny volt, �s apr� termet�. Folyamatosan figyeltem, de mi�ta lev�ltunk a t�bbiekt�l, nem sz�lt egy sz�t sem.  Kezdtem arra gyanakodni, hogy n�ma, r�ad�sul elk�pzelni sem tudtam, hogy milyen hangja lehet. Hozz� akartam sz�lni, hogy megk�rdezzek t�le valamit, de abban a pillanatban d�rg�tt egy hatalmasat az �g. Fels�hajtottam, D�vid pedig furcs�n n�zett r�m.
- Na, mi az, csak nem f�lsz? – k�rdeztem vigyorogva.
- Te biztos – felelte a fej�t r�zva.
Azt�n megint d�rg�tt, �n pedig kiss� �sszerezzentem.
- Na, ki az, aki f�l? – k�rdezte D�vid nevetve, majd megbotlott egy fa�gban, �s hasra esett.
- H�t ez gy�ny�r� volt – reag�ltam le, majd els�t�ltam mellette, �s mentem tov�bb.
Nem tudom, v�g�l hogyan kelt fel, de p�r perc m�lva m�g�ttem kullogott, a n�ma v�r�sk�vel az oldal�n. Ism�t d�rg�tt, de nem igaz�n t�r�dtem vele, csak s�t�ltam tov�bb. A sz�l f�jt, kegyetlen�l hideg volt, nagyon f�ztam. R�ad�sul egyszer csak belel�ptem egy hatalmas pocsoly�ba, ami olyan nagy volt, hogy azt m�r t�nak nevezn�m.
- Sz�p volt! – kezdett el cukkolni a sz�szi.
- K�pzeld, direkt csin�ltam! – feleltem. – Egy�bk�nt hogy is h�vnak?
- D�vid vagyok, �s most m�r sz�molni fogom.
- Mit?
- Azt, hogy h�nyszor k�rdezed meg a nevem.
- Most m�sodszor.
- Egy fr�szt! Ez m�r legal�bb az �t�dik.
- Na �s? Nehezedre esik elmondani a neved?
- Nem. Csak f�raszt�.
Volt valami a hangj�ban, amit m�g fel�m soha senkit�l nem hallottam. Tal�n kedvess�g, vagy szeretet, de nem tudtam volna pontosan megmondani, mi az.  Mintha � lett volna az egyetlen ember a f�ld�n, aki k�pes engem elviselni, de nem csak engem, hanem a st�lusomat, �s azt is, ahogy folyamatosan cukkolom, ideges�tem, �s besz�logatok neki.
Megint d�rrent. Kiss� megijedtem, megcs�szott a l�bam a s�rban, �s hanyatt v�g�dtam volna, hacsak D�vid el nem kap. Ijedten b�multam r�, majd elmosolyodtam, � pedig csak b�mult bele a szemeimbe a k�kjeivel. Egy pillanatra �gy t�nt, hogy viszonozza a mosolyt, azt�n ell�k�tt mag�t�l, �s elkomorult az arca.
- Na, ki az, aki f�l? – k�rdezte.
- �n ugyan nem.
- �, nem. Csak a karjaimba menek�lsz a vill�mok el�l!
- Nem menek�ltem sehova! Csak megcs�sztam.
- Hogyne… megcs�szt�l… �rtem. – Meg�lltam, �s h�trafordultam, mire mindketten meg�lltak m�g�ttem.
- Baj van?
- Csak megint elfelejtettem a nevedet. – S�hajtott egyet.
- D�vid.
- D�vid – ism�teltem.
- Memoriz�ld l�gy sz�ves, mert lassan teljesen kik�sz�tesz.
- Ez a c�lom.
- Enik�, figyelj…
- Emese vagyok.
- Emese, n�zd, �n…
- Nem indulhatn�nk m�r el a kurva �letbe is? – sz�lalt meg a „n�ma” l�ny m�g�ttem, igencsak hangosan. – Nem el�g, hogy elt�vedt�nk, de m�g a mobilunk sem m�k�dik, netezni sem lehet, �s semmivel nem tudunk �zenni a sz�leinknek. Hogy baszn�tok meg a r�zfasz� baglyot!
Hirtelen nem tudtuk, mit reag�ljunk, csak n�zt�nk egym�sra, azt�n r�pislogtunk a v�r�sk�re, aki �gy t�nt, ism�t megn�mult. Azt�n elindultunk tov�bb, an�lk�l, hogy mondtunk volna b�rmit is.
K�r�lbel�l f�l �r�t t�lthett�nk m�g s�t�l�ssal ezek ut�n, amikor egyszer csak megl�ttunk magunk el�tt egy hatalmas fa ajt�t, a hozz� tartoz� k�b�l k�sz�lt �p�lettel. Teljesen olyan volt, mint egy r�gi, elhagyatott kast�ly. El�g romos, lepusztult volt, de az�rt l�tszott rajta, hogy valamilyen szinten massz�van �ll a l�b�n. Majdnem kijelentettem, hogy ilyet eddig m�g csak filmekben l�ttam, de az olyan lett volna, mintha megszegn�k egy ki nem mondott n�mas�gi fogadalmat. Az es� abban a pillanatban �llt el, ahogy az ajt� el� �rt�nk, viszont p�r perccel k�s�bb tejszer� k�d ereszkedett le, amiben alig l�ttunk valamit.
- Mit gondolsz, Enik�, bemenj�nk?
- M�g mindig Emese vagyok, �s nem nagyon van m�s v�laszt�sunk. – Amint ezt kimondtam a bej�rat abban a pillanatban kiny�lt el�tt�nk, hatalmas, dobh�rtyaszaggat� nyikorg�ssal.
- Ez filmbe ill�! – k�z�lte D�vid, csillog� szemekkel.
Bes�t�ltunk, �s egy r�gi kast�ly el�csarnoka t�rult el�nk. R�gi lovagi p�nc�lokkal, porral, p�kh�l�kkal, �s minden egy�bbel. Vel�nk szemben egy l�pcs� vezetett felfel�, jobbra �s balra pedig egy-egy folyos�t tal�ltunk. Egyszer csak teljesen magukt�l felgyulladtak a f�kly�k. Legal�bb vil�gos lett. Gondoltam.
- Hogy rohadn�tok meg, bassza meg! Mi�rt kell minket egy ilyen kibaszott vesz�lyes helyre… - kezdte el a v�r�s l�ny, de D�vid befogta a sz�j�t, onnant�l kezdve nem tudott m�st csin�lni, csak ny�sz�rg�tt.
Elindultunk a bal oldali folyos�n, �s ben�zt�nk a legels� ajt�n. A szob�ban �sszesen h�rom darab sz�k volt, melyek k�rt alkottak, de valahogy nem illettek a k�pbe. Furcs�n modernek voltak, r�ad�sul a szoba hatalmas volt, �gy �gy n�zett ki, mintha minden egyes b�tort, ami benne volt, elvittek volna bel�le, �s csak ezt a h�rom sz�ket hagyt�k volna ott. Pirosak voltak, fekete karf�val, k�rpitozottak, �s iszonyat j�l n�ztek ki. El tudtam volna viselni egy olyat otthonra is. Fogtam magam, �s laz�n belehuppantam az egyik sz�kbe, majd intettem a t�bbieknek, hogy k�vessenek. A kis v�r�s cifr�t k�romkodott, majd le�lt.
- Enik�, ez nem j� �tlet szerintem – mondta a sr�c.
- Emese vagyok, �s �lj m�r le! Egy�bk�nt, hogy is h�vnak?
- D�vid – felelte, s�hajtott egyet, majd le�lt � is.
- Mes�lj�nk egym�snak horror t�rt�neteket! T�k j� hozz� most a k�rnyezet.
- Te meg�r�lt�l, bassza meg?! – k�rdezte a „n�ma” l�ny.
- Komolyan gondoltam. Na, D… Dani, kezd m�r el!
- D�vid!
- J�, mindegy. Csak kezd el!
- H�t j� – v�laszolta, majd nagyban elkezdett mes�lni.

Folytat�s�rt katt