Dávidon látszott, hogy egy kissé megremeg az ijesztő környezet, és saját horror sztorija hatására, ennek ellenére megállás nélkül mesélt:
Egyszer, nagyon régen történt, hogy volt egy hét éves kisfiú. Gyönyörű, szőke hajú és kék szemű. Születésnapjára kapott egy nagy bernáthegyi kutyát a szüleitől.
- Azért, hogy minden esetben csak téged védjen – mondták neki a szülei.
Eltelt egy kis idő, a kutya és a kisgyerek összeszoktak, szinte legjobb barátok lettek. Állandóan együtt játszottak, és a kisember már szinte semmit nem csinált bernáthegyije nélkül. Egyszer majdnem iskolába is bevitte magával, de a szülei természetesen lebeszélték róla.
Nem sokára eljött a nyári szünet, a hosszú nyaralások ideje. Minden egyes család elment, és főhősünk szülei is eldöntötték, hogy nem maradnak otthon.  Viszont a fiú nem akart elmenni.
- Én itthon maradok! – közölte, olyan komolyan, amilyen komolyan csak tudott beszélni.
- Veszélyes dolog ez – vágta rá az apja.
- Buksi majd vigyáz rám – felelte a fiú, majd megsimogatta kutyusa fejét.
A szülők többször is átbeszélték, és átgondolták a dolgot, majd úgy döntöttek, hogy Buksi elég nagy és elég erős ahhoz, hogy bármitől megvédje kisfiukat. Hogyha meg gond van, akkor ott van a telefon.
Amikor a felnőttek elmentek a háztól, a kutyus és a kisfiú még többet játszottak együtt, mint azelőtt. Labdáztak, szaladgáltak az udvaron, és a fiú időnként felmászott egy fára, onnan nevetett le bernáthegyijére.
Ám nem sokkal később eljött az este majd az éjszaka. Főhősünk nagyon kezdett félni, ezért felhívta édesanyját.
- Szia, anya, nagyon félek!
- Amíg ott van melletted Buksi, addig nem kell félned. Minden egyes alkalommal, amikor lefekszel az ágyadba, lógasd ki a kezed, és hagyd, hogy Buksi megnyalja, ez biztonságot fog nyújtani. És ne aggódj, reggelre otthon leszünk. Nagyon szeretünk.
A kisfiú így is tett. Megfürdött, megvacsorázott, majd elmosogatott, aztán fogat mosott. Bebújt az ágyba, lelógatta a kezét, és hagyta, hogy a mellette fekvő kutya megnyalogassa a kezét. Úgy érezte, minden a legnagyobb rendben van.
Nem sokkal később csöpögést hallott.
Csöpp… csöpp… csöpp.
Gondolkodott rajta, hogy mi lehet az, kikelt az ágyból, kiment a konyhába, és elzárta a mosogató csapját. Visszafeküdt, lelógatta a kezét, a kutya pedig megnyalogatta. Nem sokkal később megint hallotta a hangot.
Csöpp… csöpp… csöpp.
Kiment a fürdőbe, majd elzárta a mosdó és a zuhanyzó csapját is. Bebújt az ágyba, és hagyta, hogy kutyusa megnyalogassa a kezét. Viszont hiába zárt el minden csapot, egyre hangosabban és erőteljesebben hallotta a hangot.
Csöpp… csöpp… csöpp.
Behúzta magát a takarója alá, lelógatta a kezét, majd azt megnyalták.
Csöpp… csöpp… csöpp.
Nem bírta tovább. Felpattant az ágyból, majd felkapcsolta a villanyt. Buksi a csilláron lógott, tétlenül, holtan. Nyaka keresztül volt vágva, beleit pedig rátekerték a csillárra. A kisfiú felsírt, majd észrevette a vérrel az ágya fölé írt üzenetet:
„Nem mindig a kutya nyalja meg a kezed.”

Folytatásért katt