A kis történet hatására úgy tűnt, mindannyian megremegtünk. Én csak rémülten néztem Dávidra.
- Ez valóban megtörtént? – kérdeztem, mire egy nevetéssel felelt.
- Ugyan már… milyen felelőtlen szülők hagynák otthon a hét éves gyereküket egy kutyával? Badarság… na de, most te jössz.
Egy picit elgondolkoztam, nem nagyon volt rémtörténet a fejemben. Aztán még is eszembe jutott valami, és mesélni kezdtem:
Volt egy lány, Szandrának hívták. Minden áron el akart menni a szüleitől, amint nagykorú lett, ezért albérletbe költözött. A lakást ketten bérelték, egy újonnan megismert barátnőjével. Kezdetben nagyon kedvelték egymást, a környezetük azt hitte róluk, hogy testvérek, de egy napon nagyon összevesztek. Szandra barátnője, akit Emmának hívtak randevúzott a lány ex-fiújával.
- Még is hogy képzelted? – háborodott fel Szandra.
- Mit? Hiszen nem is történt semmi – felelte Emma, teljesen nyugodtan.
- Mi az, hogy nem történt semmi? Tudom, hogy rámásztál, és akire te rányomulsz, azt fel is szeded!
- Nem szedtem fel.
- Akkor miért vagy a Facebookon kapcsolatban? Ezt magyarázd már meg nekem!
- Azért, mert nem sikerült még átállítanom.
- Két hónapja? Könyörgöm, két hónapja vagy szingli, és a szabadidődben állandóan azon a vackon lógsz.
- Ez nem igaz!
- Hogyne lenne már igaz! Nézd meg! Legutolsó frissítés, fél órája… és mióta vagy itthon? Fél órája.
- Na és most mit akarsz tenni? – sóhajtott Emma.
- Csak valld be, hogy összeszedted.
- Ez nem egészen így történt.
- Hát hogyan?
- Ő szedett fel engem.
- Kétlem…
- Jó, akkor ne higgy nekem!
- Jó, akkor nem hiszek.
Ezzel le is zárták a vitát. Szandra hátra ment a szobába, melyben két ágy volt, és egy szekrény. Lekuporodott a földre, elővett egy könyvet, és olvasni kezdett. Emma ez idő alatt pedig gépezett. Többnyire a Facebookon lógott, ahogy barátnője megmondta.
Így teltek el a napok, több hónapon keresztül. Amint hazaértek az egyetemről, az egyik lány leült a géphez, a másik pedig a szobában olvasott, és időnként cseréltek. Nem szóltak egymáshoz, csak hogyha muszáj volt. Három hónap múlva Emma megelégelte a dolgot, és békülni próbált.
- Meddig akarjuk még ezt csinálni?
- Mit?
- Egy házban élünk, minden nap látjuk egymást, és azon kívül, hogy ki fog holnap főzni, nem beszélünk meg semmit.
- Mert nincs mit megbeszélnünk – felelte Szandra, majd összecsukta a könyvét, és lefeküdt az ágyra. A másik lány furcsán nézett rá az ajtóból.
- Nem akarsz eljönni, bulizni?
- Kösz, nem. Fáradt vagyok.
Ennyiben maradtak, és fél óra múlva a lány el is ment bulizni. Szandra lekapcsolta a lámpákat, és elaludt.
Emma késő estig mulatott, ennek ellenére, amikor hazaért, szinte semennyi alkohol nem volt benne. Bement, de nem kapcsolt lámpát, nehogy felébressze barátnőjét. Csak lehuppant a saját ágyára, és elaludt.
Másnap reggel, amikor felkelt, Szandra holttestét találta az ágyon.  Csak az arca látszott ki a takaró alól, és az egyik karja, melyen fel voltak metszve az erei. A falon pedig vérrel írt üzenet állt:
„Örülj, hogy nem kapcsoltad fel a lámpát!”

Folytatásért katt