Helló!
Íme egy új bejegyzés. :) Most olyan aranyköpéseket fogtok látni, melyek a sulimban hangzottak el. Természetesen név nélkül.

Helló!
Hamarosan számíthattok tőlem két novellára, meg egy nagyobb lélegzetű blogbejegyzést, de egyelőre ennyit sikerül most kipréselni magamból. (Lenyomott valami vírus, de majd visszanyomom... nem kell engem félteni. :D)

Sziasztok!
Komolyan mondom, hogy én soha, soha, soha, de tényleg soha többé nem fogok anyáékkal szilveszterezni. Egyrészt, mert gáz, másrészt meg azért, mert egyszerűen lehetetlen velük jól érezni magam, és még azt hiszik, hogy ők tesznek nekem szívességet. Mesélek.

Sziasztok!

Először is: Sajnálom, hogy sokáig nem írtam, nem blogoltam semmit, de semmihez nem volt se kedvem, se ihletem. Most viszont itt vagyok nektek egy blog bejegyzéssel, olvassátok egézséggel! :)

Helló-belló!

Emsi megint itt, megint alkot, a régi formáját hozza, nap mint nap ír verseket, de igyekszik csak a legjobbakat feltenni, úgyhogy ezért nincs minden nap új vers. Sajnálom, ez van.
Azonban a továbbiakban nem a verseimről fogtok olvasni, hanem arról, hogy hogyan is élte meg szerény személyem a 2011.-es őszi anime cont.